Bankcsapda

Ismét sikerült belefutnom azon kevés alkalmak egyikébe, amikor leülök egy új filmet megnézni és nem alszom el, nem gondolom úgy, hogy elpazaroltam másfél órát az életemből, sőt még talán jól is szórakozom. Ez történt tegnap este, amikor kissé félve, de betoltam a windows media player-be a Flypaper (Bankcsapda) című mozgóképet.

bankcsapda borító

Patrick Dempsey neve kissé ismeretlenül hatott számomra, Ashley Judd-ot pedig egyedül a Kettős kockázatban láttam eddig, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mit alkotnak majd…mondhatni a teljes tudatlanságban és előítéletektől mentesen ültem le a képernyő elé. Félúton rájöttem, hogy ezt a Dempsey-t már mintha láttam volna másban is, csak fogalmam nem volt, hogy így hívják. Mindenesetre azt kell, hogy mondjam, egy elég erős alakítást sikerült nyújtania, annak ellenére, hogy a film nem egy Hitchcock-i minőségben kidolgozott krimi vagy thriller, csupán egy akciódús, jól felépített könnyed vígjáték.

A sztoriba nem szeretnék mélyen belemászni, mert ez tipikusan az a film, aminél minél kevesebbet tudsz előre, annál élvezetesebb megnézni. Legyen elég annyi, hogy van egy bank, amit egyszerre két banda akar kirabolni: egy profi csapat és két idióta. Ebből adódnak a bonyodalmak, félreértések. Mellesleg a forgatókönyvet a Másnaposokat jegyző páros írta, szóval ebből azért nagyjából lehet következtetni, hogy nem egy brutál kőkemény akció-dráma fog a képernyőn futni másfél órán keresztül.

A poénok jók, a sztori szépen kidolgozott, van csattanó és meglepetés a végén. Nem az a tipikus amerikai vígjáték, ahol a fingás szelébe kapaszkodva tör előre a történet. Komolyan mondhatom, hogy volt olyan rész, ahol a “hmm erre nem gondoltam” érzése kerített hatalmába, ami azért nagy szó, mert a mai filmek 90%-ának már a felénél tudom mi lesz a vége. Egy szónak is ó a vége: mindenkinek ajánlom figyelmébe megtekintésre.