Lehulló közoktalanítási rendszerek

Ígértem, hogy megejtek némi szóhányást a mai magyar közoktatás állapotával kapcsolatban. Hát ím, most itten vala. Megpróbálom jól áttekinthető kis poharakba tölteni  gondolataim metafizikai óceánját, hogy bárki elszürcsölgethesse könnyedén látószervének kiskanalából mondandóm legmélyét.

Az összes probléma erőforrásának eredője a konzervativizmusból származtatható, csak úgy mint a politikában és a mindennapi életben. Egy olyan anti-modern, jura-kori, átgondolatlan és egyetlen szóval kifejezve fostömlő szabályzat működik közre a kedves pedagógusok cselekedeteinek (meg)vezetésében, amelynek fogalma sincs arról, hogy mi játszódik le a mai magyar ifjúság koponyája mögött egy átlagos napon. Kezdjük tehát az érdeklődés felkeltésével.

Tökéletes szemléltető eszközként tudom felhozni az úgynevezett ének-zene órákat, amelyekkel már első osztálytól kezdve nyúzzák szerencsétlen mit sem sejtő nebulókat. Szeret az a gyerek énekelni? Igen. Akkor mit csináljunk, mit csináljunk? Megvan! Tanítsunk kottaolvasást. Ez-az, ez jó lesz.

komoly közoktatás miért mém

Igen, sok iskolában már első osztályban is van kottázás, de ha más nem akkor másodikban. Szerencsétlen gyerek persze, hogy egy életre megutálja az énekórákat és a zenét úgy általában, mert egyből azt kapja az arcába, hogy “Nesze itt egy dórémi, mutasd a kezeden Noémi!”. Ugyanez elmondható gyakorlatilag az összes alapvető készségfejlesztő tárgyról, amelyeknek normális esetben csak annyi lenne a szerepük, hogy felkeltsék a gyerekek érdeklődését (mondjuk énekléssel), hogy aztán aki akar menjen szakkörre, zeneiskolába (stb). Aki meg nem annak meg ne kelljen már negyedekkel, nyolcadokkal, meg különféle földöntúli hieroglifa-jegyzékkel bajlódnia, hogyha úgysem fogja soha a büdös életben használni. Ezzel a kezdeti motiváció kérdését le is zárnám, úgy érzem sikerült kellő formába öntenem. Mint egy tömör betonkockát. Node! A motivációt fenn is kell tartani.

Elmondom hogyan működik az átlag gyerek/tinédzser agya. Már nem abban a korban élük, ahol egy doboz műanyag gombbal és egy asztallal órákra le lehetett kötni két fejlődő kamaszgyereket. Születéstől fogva annyi inger éri szerencsétlen porontyokat, hogy 10 éves korukra több információt gyűjtenek majdnem össze mint nagyanyáink egész életük alatt. Persze azt nem tudják megmondani, hogy hol van Ottawa, de az összes Pokemon nevét kívülről elszavalják neked a főcímdal ritmusában, miközben épp azt számolják fejben, hogy vajon Charizard, vagy Pikachu sebzésindexe nagyobb az online játékban. Ilyen agyi ingerküszöbbel soha a büdös életben nem fog lekötni senkit, ahogy Jókai már a csilliárdodik oldalon ecseteli, hogy annak a telibekúrt falevélnek a szélén milyen gyönyörűen és szívfacsaróan csillog a reggeli harmat vízcseppeiben a napsugár. Ezt sajnos el kell fogadni. Mi következik ebből? Vagy megnézi a filmet, vagy elolvassa a rövidített változatot 2 oldalban. Ha mégis végigolvassa, akkor meg annyira szenved, hogy utána bosszúból felgyújt mindent amit bármilyen Mór nevével fémjeleznek, legyen az Jókai vagy Kovács. Viszont egy Asimovot, vagy egy Kárpáti Andort lehet szívesen elolvasna, boldogan írna olvasónaplót és nem rázná ki a hideg minden alkalommal amikor azt a felszólítást hallja, hogy “olvassátok el…”. És ezzel el is érkeztünk témánk utolsó bugyraiba: Miért akarnak mindent egyszerre megtanítani?

A történelem például, adottságaiból kiindulva sajnos olyan, hogy folyamatosan bővül. Tehát egyre több és több anyagot szeretnének ugyanannyi idő alatt megtanítani. Ennek az az eredménye, hogy a legtöbb érettségiző diák tökéletesen képben van azzal kapcsolatban, hogy IV. Amenhotep mikor, mennyit, és mekkorát…de hogy ki volt Kádár elvtárs, mit jelentett az egy párt rendszer, miért vagyunk most válságban, mi az a Bokros csomag…hát azt már nehezen tudnák megmondani. Pedig a mindennapi életben nagyobb szükség lehet rá valljuk be. Vagy ha már az ének-zenével kezdtünk, véleményem szerint az elég nagy ciki, hogy hallgatják Mozartot, Beethovent, meg a többi klasszikust orrba-szájba. A teljes élettörténetüket ismerni kell…és minderre elpazarolnak 11 évet…aztán olyan mondatok hagyják el egyes magasan művelt tinédzserek száját, hogy mekkora szar ez a Beatles, hogy lopja Justin Bieber számát. Nem ártana a modern zenét is a zene közé sorolni, hogy szegény kölyköt ne röhögjék tele torokkal képen a magamfajták, amikor kijelenti, hogy fingja sincs ki az a Freddie Mercury, de biztos szar zenét csinál mert már meghalt….

közoktatás tudós mém nem akarok itt élni

Miért kell a matekkal szenvednie annak, aki mondjuk úgyis szobafestő lesz mert ez az álma? Ahhoz hogy kiszámoljon egy falfelületet nem kell kétismeretlenes egyenletekkel bajlódnia. És ugyanúgy egy leendő mérnök is olyan sebességgel importálja a /dev/null-ba azt, hogy Petőfi mekkorát fingott, amikor egyedül ácsorgott az Alföldön félmeztelenül, mint ahogy kenyér kel a pirítóból. Egy szó mint száz, az egész magyar közoktatási rendszer úgy büdös ahogy négyzet, szóval menjünk és dobáljuk meg az oktatási minisztériumot romlott körtével, mert az barna és viszonylag kevéssé szőrös, de sok benne gyümölcs…