Lépcsőházi málházás és kutyatúra

Olyan rég volt már “Csakúgy” bejegyzés, hogy lassan megszűnik blognak lenni az ami és egy statikus magazinná redukálódik. De jövök én a fehér lovon és megmentem magam…köszönöm nekünk! Szóval hogy bepótoljam az elmúlt időszakban történt velem kapcsolatos érdekfeszítő eseményeket, el kell hogy mondjam a következőket: hétfőtől péntekig dolgozom, fusizom, takarítok és kutyát sétáltatok, a maradék napi 1 (max 2) óra szabadidőmet este 11-ig vagy olvasással, vagy játékkal (SWTOR, you know) töltöm. Semmi…ismétlem semmi izgalmas nem történik velem hétköznap. Olyannyira, hogy előfordul hogy elalszom “alkotás” közben a munkahelyi vécén. Na jó ilyen egyszer volt eddig.

A hétvégén viszont úgy döntöttem, hogy az utóbbi hetek rengeteg eladott holmijának árából befolyt összeget lakásfejlesztésre fordítom és veszek végre egy épkézláb méretű ruhásszekrényt. Először az IKEA-t néztem ki, össze is raktam egy szép darabot 3 méter széles 2 méter magas, minden van benne ami kell…185 ezer magyar forint. Hát ez lehet kissé sok lesz, nézzük meg máshol is. A praktikerben találtam 50-60 ezerért ilyen natúr fa mintás pozdorja szekrényeket, de mindegyik kisebb volt az említett méretnél nem is kicsit. Végül hirtelen felindulásból Keresztanyámmal (miután már a fél délelőttöt bútorpakolással töltöttük) elautóztunk az RS bútorba körülnézni. Negyed óra múlva már az árukiadásnál várakoztunk, hogy aztán később realizáljuk, hogy ez nem lapra szerelt és nem is fér be mind a három része a kocsiba. Elvittünk hát kettőt, majd vért izzadva ebből egyet fel is szenvedtük egészen a földszintig. Látván, hogy ez így nem túl hatékony, felhívtam Balázs barátomat, hogy nyújtson már egy segítő kezet. Hát fél óra múlva vele együtt is csak az első emeletig jutottunk, lévén nincs túl nagy gyakorlatunk az ötven kilós teljesen sima felületű két méter magas szekrények lépcsőfordulóban való navigálásának területén. Végül az egyik tapasztaltabb lakót kértem meg, egy kis szombati testmozgásra…így hárman már ügyesek voltunk. Tulajdonképpen 3 óra alatt sikerült a lakásba varázsolni egy gardróbszekrényt.

Tegnap a fáradalmakat kipihenve, elvittem a kutyut egy kicsit kirándulni. Eredetileg Pilistetőre akartam felmenni, hogy teszteljem a jövő heti túrára a térdemet, de mivel nem volt nálam térkép, ez nem igazán jött össze. Ellenben kilyukadtunk Pilisszentkereszten, ahonnan még vissza is kellett gyalogolni. Összesen 6,5 km-t tettünk meg 400 méter szintemelkedéssel (ha nem számoljuk bele azt a 1,5 órát amit a sziklaszínháznál meg a réten rohangáltunk). Estére meg elkezdett fájni a derekam, valószínűleg a szekrénnyel megránthattam magam… na, ennyi volt már a blog, ez is letudva :)