Közösségi média hülyeség

Kis pszichológiai elmélkedés és vélemény nyilvánítás következik a közösségi oldalakon megjelenő trendekről és szokásokról. Lassan tényleg kezdünk ott tartani, hogy aki nincs fenn Facebookon, az nem is létezik. Főleg azok nincsenek egyébként fenn, akik valamilyen oknál fogva bojkottálják vagy félnek tőle. Persze tele van a híradó, az index.hu meg az egész média azzal, hogy ki mikor és hogyan lopja el a lelkünket és ha megadjuk az adatainkat, akkor be fog csöngetni az ajtónkon holnap a vákumszippantó-lélekrabló brigád és életünk hátralévő részén egy fekete eldugott kis cellácskában fog napi rendszerességgel orális örömszerzésre kényszeríteni egy csendes-óceáni sziget önjelölt diktátora. Ugyan kérem. Aki meg akar szerezni valamilyen adatunkat, az a közösségi média nélkül is meg fogja. Meg egyébként is mit kezd azzal, hogy tudja hány éves vagyok, meg hol dolgozom…netán mi a telefonszámom….úristen…fel fog tudni hívni…mi lesz most? Semmi. Erre való a piros gomb, meg a blocklist. Amit nem akarunk közzétenni nem osztjuk meg. Ennyi az egész. És ha ezt betartjuk, akkor egy egész értelmes és használható kis dolog lenne ez a facsé. Minden ismerősünk egy helyen, up-to-date információkkal. Nem kell külön határidőnapló, nem kell körbe SMS-ezni ha szervezünk valamit, nem felejtük el kinek mikor van a születésnapja és még sok más okosság. És itt jön a képbe a lényeg: Ha rendeltetésének megfelelően használjuk.

  1. Numeró Únó, mondá az olasz: A Születésnap – il compleanno, vagy lo, vagy la..már nem emlékszem – na de ne térjünk el a tárgytól. Szóval: Rengeteg ismerősöm és egyéb ismeretlen ember a világon átírja a facebookon a születési dátumát, valami orbitális nagy baromságra, hogy így kiderítse, ki is az aki tényleg figyel és ki az aki tényleg ismeri és blablabla.A feledékeny és szétszórt, de egyébként figyelmes és jólelkű emberek nevében üzenem: Nem attól ismerünk, vagy törődünk valakivel, hogy fejből toljuk a szülinapját. És bevallom nekem tök jól jön, hogy mindenkiét egy helyen látom, minden hónap elején átnézem, hogy kinek lesz és kire kell készüljek. A másik fele a dolognak pedig, hogy aki mondjuk nem olyan közelebbi ismerős, de mégis veszi legalább arra a fáradtságot, hogy az üzenőfalra firkáljon valami jó kívánságot, azt miért kell szánt szándékkal szopatni? Nyilván nem várhatja el az ember, hogy mind a 4-500 ismerőse fejből vágja a születésnapját, vagy hogy személyesen/telefonon felköszöntse.
  2. A második helyen egy kevésbé idegesítő, viszont számomra annál inkább értelmetlen gesztus(?) foglal helyet. Sőt rögtön karöltve kettő: Véletlenszerű képeken történő bejelölgetések, illetve barátok családtagként beállítva. Előbbi esetben ugye az van, hogy az illető feltölt egy képet (mondjuk egy szívecskét) és az összes közelebbi barátját bejelölgeti rajta. Ezt persze az említettek viszonozzák és az a vége, hogy mindenkinek a profilja tele van spammelve értelmetlen összevissza képekkel, amely az egész adatlapot áttekinthetetlenné és az értelmes képeket megtekinthetetlenné teszi. Az meg hogy a legjobb barátomat beírom, mint tesóm/apám/anyám stb…ennek még a gesztus értékét sem értem…akkor aki tényleg a tesóm/apám/anyám az milyen jelölést kap?
  3. Megkínzott kutyák, lájkért pénzt, egy hét alatt hét centivel nagyobb pénisz és társai: Ha ezek mind tényleg így lennének a világ egy gyönyörű rózsaszín szeretetfelhőben úszó vattacukor massza lenne, ahol mindenki a 30 centis pöcsével szenvedélyesen pakolja a D kosaras természetes mellel rendelkező feleségét, aki utána önként és dalolva megy a konyhába főzni, és mindenki cső gazdagként élné le az életét. Emberek! Gondolkodjatok. Meg tudod állapítani, hogy honnan származik a körlevél? Biztos lehetsz benne, hogy ártatlan embereknek nem okozol kárt azzal, hogy továbbítod? (Például a XY megerőszakolta a 2 hónapos kölyök kaméleonomat, mekkora tapló, itt a képe és a profil linkje – igen és hogy bizonyítod? És ha nem így volt…szerencsétlent egy fél közösségi oldal elítéli…igazságtalanul)

És mi a lényeg? Ha már használunk valamit, akkor azt tegyük értelmes emberek módjára, ha félünk nézzük át az adatvédelmi beállításokat és tiltsunk le mindent amit lehet. Na és persze igyunk egy kávét, mert ebéd után jól esik.