Erkölcséria

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a legutóbbi bejegyzésem némiképp visszaszorította a blogomat ért látogatások számát. Vajon azért, mert zavarja egyes olvasóim lelkét, azaz a nyugalom megzavarására alkalmas szövegkörnyezetet alkottam? Vagy egyszerűen csak alpárinak találják az emberek? Nem tudhatom. De változtatni sem tudok rajta – megtörtént, ott van kitörölhetetlen. Beleégett a világhálóba. Persze néha előfordul, hogy nem állítok minden tekintetben igazat. Például megeshet, hogy csak egy gombnyomásba kerülne kitörölni a bejegyzést. De minek? Már úgyis elolvastátok, nincs értelme. Meg hát, a döntéseinket ritkán tudjuk megváltoztatni. Én vállalom, hogy van egy szexista, perverz, nyers és közönséges részem, aki egyszer-egyszer előtör belőlem. Szerintem mindenkinek van, csak nem akar tudomást venni róla. Vagy igen. Hogy kinek mi számít zavarónak, vagy közönségesnek az az évek során átélt és tanult tapasztalatokból és szabályokból ered. És ez az amit sokszor nem is szoktam érteni és direkt szembe megyek vele, mert egyes erkölcsi normák véleményem szerint idejét múltak és fölöslegesek.

Persze minden kultúrának megvannak a saját skatulyái, és amit az egyik országban elfogadnak, a másikban elítélnek. Például engem anyám minden egyes alkalommal leteremtett, ha egy kellemeset büfögtem egy-egy jobban sikerült lakoma utózöngéjeként. Mert, hogy az undorító. De miért? Egy természetes életfolyamatnak az eredménye. Levegőt nyelsz a gyomrodba, ahol annak semmi keresnivalója, ki kell engedni. Ha visszatartom, az kellemetlen és ráadásul egészségtelen is. Az, hogy milyen hanghatás kíséri az említett elfogyasztott gázok távozását az valamilyen szinten befolyásolható, de nem teljes mértékben és nem mindig. Azonban valahol, az étkezés után eleresztett böffentés a szakács munkájának elismerésével egyenértékű és el is várják. Tehát ha a gyökerektől indulunk biológiailag ez nem egy gusztustalan dolog. Ergó csak az erkölcsi normák diktálják belénk, hogy ez gusztustalan.

Ugyanilyen téma az, hogy a Londoni olimpián gondolkodnak, hogy betiltják a bikini viselését a női strandröplabda meccseken, mert az túl sokat mutat a versenyzőkből. Ez már túlmutat az erkölcsön, bár nagy hatással van az is rá. Inkább arra gondolok, hogy ez valamilyen szinten irigység lehet. A lényeg amit ki akartam hozni a dologból, hogy a szex az élet része, ugyanúgy ahogy maga az emberi test is. Nem azt mondom, hogy járjunk meztelenül, de ha valakinek az esik jól, hogy bikiniben röplabdázzon, akkor ne korlátozzuk már. 40 fokban, napon, a forró homokban biztos tök kellemes lehet majd a műszálas mezben ugrabugrálni. Ja és miért nem lehet egy munkahelyre rövidnadrágban menni? Mármint nem ilyen sportnacira gondolok, amiből épphogy ki nem látszik a boxer, hanem normális 3/4-es rövidnadrágra. A lányok bezzeg jöhetnek miniszoknyában, mert az csinos. Én felveszek egy rövid gatyát az már illetlen. Természetesen én is szívesebben nézek egy kivillanó csipkét, meg egy kerek feszes popsit, de nyáron nem szívesen izzadok bele abba a farmernaciba amit télen is hordok. Egy kicsit több liberalizmust és józan észt emberek…