Csak egy gitáros bejegyzés

Már megint csak a kifogásokat keresem persze, de az elmúlt időben nagyon-nagyon-nagyon keveset foglalkoztam kedves kis hangszerem pengetésével. Aki most valami túlfűtött, perverz indíttatástól vezérelve, valami betegesen szexuális dologra gondolt, az azonnal menjen és gondolja át az életét, töltsön egy whiskyt, szívjon el egy szivart, egyen pár szem kekszet és kezdje el előröl olvasni az egészet. A lényeg, hogy nem sokat gitároztam mostanában. Majdnem el is adtam az egyik gitáromat, de köszönhetően egyik barátomnak, aki meg akarta venni, végül annyira ajnároztam, hogy rájöttem, nem is akarom eladni. Kezd feléledni bennem ismét, a húrok tépése iránti vágy. Kérem kedves olvasóimat (ha vannak), hogy javasoljanak nekem nyugodtan számokat (úgysem fogtok, tudom), gyakorlatokat, bármit amivel fel tudom dobni a zenélésre és gyakorlásra szánt időt. Ugyanis mindig ugyanazt a 8-10 számot ismételgetni egyrészt unalmas is, másrészt nem sok kihívást jelent.

Anno amikor megvettem Snowy-t rengeteget őrlődtem, hogy melyik is tetszik jobban, újat vegyek vagy használtat, Ibanezt, vagy Cort-ot, Les Paul formát vagy Strato-t (esetleg SG-t). Végül eldöntöttem, hogy Ibanez és Strato, mégpedig RG szériás forma. Az egyik befutó volt amit végülis vettem az RG-350DX, fehér testtel, gyöngyház koptatóval és fehér cápafog berakással. Gyönyörű, imádom. A másik végső alternatíva a GRG-250DX volt, ami kissé gyengébb minőségű (lévén nem RG hanem GRG), illetve az RG-350MZ, ami a technikai paramétereit tekintve egyezik az enyémmel és baromi jól nézne ki, ha nem juhar fogólapja lenne és nem spórolták volna le róla a cápafogakat. Helyette kapott pronyó pöttyözést. Hiba!

Most azonban eljött az ideje, hogy azt mondjam, az Ibanez megalkotta a tökéletest, a gyönyörűt, a megismételhetetlent. Ötvözte a 350DX-et a 350MZ-vel, feltuningolta egy kis fluoreszkálást imitáló színárnyalattal az alap sárgát és az RG széria 25. évfordulójára kapott még egy Anniversary Edition megjelölést is. Íme:

ibanez gitár rg350dx

Azt még tudni kell a kicsikéről, amellett hogy bitangul cefet jól néz ki, hogy a technikai paraméterei egy picikét túlmutatnak az átlag RG gitárokon, ugyanis van benne fényűzés bőven. Három darab DiMarzio prémium hangszedő biztosítja a tökéletes zenei élményt a legvájtfülűbbeknek is, az egész test amerikai fából készült, ami egy keleti gyártmányú gitártól szokatlan, a nyak teljes egészében rózsafából készült és a kialakítása a Wizzard Premium nevet viseli, amiről fogalmam sincs miben tér el a hagyományos Wizzard nyaktól. Ja és természetesen Edge Zero tremoló feszíti a húrokat a popsiján. Amúgy meg lehet kapni full rózsaszínben is…ez kissé illúzió romboló, de talán megbocsátható…