A szétszórtság újból támad

Kihasználva a ragyogó napsütést ismét bedobozoltam a kutyut és nekiindultam alkalmas helyet keresni az erdőben egy kis kutyafuttatásra. Mindent szépen össze is pakoltam, bereggeliztem, aztán elindultam Szentendre felé hogy a Dömör-kapu irányába forduljak. Nem hazudtoltam meg önmagam, mert ahogy megérkeztem egyből eszembe jutott, hogy otthon hagytam a pórázt. Aztán mégis megtaláltam, tehát már azt is elfelejtettem, hogy nem felejtettem el elrakni valamit. Na mindegy, szóval elindultunk a patak mentén felfelé. Egyébként nem értem a kutya logikáját, mert fürödni utál, de a patakba nyakig megmártózott többször is és úgy tűnt eléggé élvezi. Na mindegy.  Amikor egészen beértem a sűrű erdőbe, észrevettem, hogy az egész tele van hóvirággal…de mint egy ilyen ültetvény, csupa fehér pötty a teljes avar. Hát mondom ha már hoztam gépet, hogy a kutyát fotózzam, akkor már tolok párat ezekről a gyönyörű parányi kis lényekről is. Ja és persze a teljes felszerelést elhoztam, hogy ha messzebbre fut a kutya akkor is jól meg tudjam örökíteni. Nosza, előkaptam a tatyómból az eszközt, bekapcs…nincs kép. Hmm, biztos kikapcsoltam a képernyőt…nem…na akkor mivan? Hát mi lenne…Az akksit felraktam tölteni tegnap este, hogy tuti kibírja a napot és ott is maradt szépen a töltőben. Én meg ott álltam az erdőben 3 kilónyi fotós felszereléssel áramforrás nélkül…

szétszórtság géniusz idióta