Unalom: szürreálisan…

Voltak egyszer azok a dolgok. De a bundába öltözött juhász nem volt képes átérezni a dolgok súlyát. Aztán meg jött ez az óriási veréb. Mondom mi a fasz? Ez ugat! A dolgok meg csak úgy sokasodtak maguktól, a nyavaja sem tudja miért és hogyan. Persze közben meg elkezdett esni a hó a hűtőszekrényből és az ég zengésétől minden hópehely ráesett a dolgokra. A juhász csak állt és nézte a verebet. Mi a fasz? Mondta. De nem az volt. A hópelyhek mint megannyi apró ondósejt versenyeztek lefelé a levegő képezte csúszdán. Péntek van? Gondolta a juhász, holott ez kérdés volt. De mik azok a dolgok? A veréb meg csak mondta, hogy csip-csip. Pedig ugatott. Van valakinek piros filctolla? Szeretném befesteni a hópelyheket, hogy pirosak legyenek a dolgok. Nem azok a dolgok, amikről az előbb meséltem, hanem azok a másikok ott mellettük. A juhászról lehullott a lepel. Jé, mondta felismerésében. Noha nem is ismert fel semmit, csak szerette ezt mondani. Egy nagy subás hóember megette a verebet. Villa nélkül! A dolgok meg elkezdtek szeretkezni ettől. Olyan meglepő volt. A véres hópelyhek meg kifestették a szempillámat pirosra a filctollammal. Juhászbácsi picsája….