Egy nem is oly távoli galaxisban

Már megint jégcsap ropogásra ébredtem, az erős szél hurkapálcaként töri derékba szegény kristályképződmények értelmetlen létezését. Odakint a hőmérő még mindig nem működik, de abban mindenki egyetért, hogy megfelelő öltözködéssel elkerülhető a fagyhalál. Lassan elkészülök és kimegyek a zsiliphez, hogy menetkésszé szereljem kedves Tauntaunomat, Hópihét. A központi parancsnokság felé tartva a távoli jégviharban egy Vampa árnyéka látszik felsejleni, amint éppen valamiféle jégbe fagyott élőlény véres tetemeit marcangolja éhesen.