Itt van a tél, itt van újra

Itt van a tél, itt van újra,
Fújja a szél az ablakom.
Kurva élet, megfagyok.
Fázok én, és vacogok.

Felmegyek a parkolóba,
A füstöt fújom szerteszét,
S Kabátomban figyelem,
Míly fehér a messzeség.

Jegesmedvék játszanak már
Városunknak hűs kövén,
Tavasz hangját várom régen
Mert a tél egy nagy görény.

Esik a hó. Így január közepén óvatosan talán kijelenthetjük, hogy itt az ideje. Érdekes, hogy kint nincs kevesebb -1 celsius foknál mégis olyan érzésem van amikor kidugom a helyes kis orromat a levegőre, hogy apró kis Jötunök marcangolják szét pihés kis szőrcsomóimat odabenn. 5-10 évvel ezelőtt még -10 foknál kezdődött a “belém fagy a szar” érzése. Persze ez is olyan, hogy októberben ha 15 fok van úgy öltözök mint egy eszkimó, ezzel szemben márciusban már a strandra készülök ugyanilyen hőmérséklet mellett.

Szombaton lesz túra, lehet jönni. Lesz sok forralt bor, meg remélhetőleg hó és még a térdemnek is megmondtam, hogyha fájni merészel, akkor egy kiskanállal darabolom fel apró pici atomokra. Valójában ez több mint valószínű, hogy nem oldaná meg a problémámat. Gyűjtést szervezek, adakozzatok nekem egy új térdre…