Epigramma egy pontyhoz

Amikor belépett a konyhába, észrevette hogy minden csupa vér. A földön széthagyott belső szervek fekszenek cipőtalpaktól szétterülten. Még friss gyilkosság szaga terjeng a levegőben. Félve közelebb merészkedik a tűzhelyen hagyott láboshoz, mely alatt még lobogva felejtették a kékes fénnyel táncoló gázlángot. Hirtelen egy sárga szem pislant vissza a pirosas gőzzel hömpölygő léből, élettelenül. Hirtelen megcsörren a telefon. Egy ismerős de közel sem barátságos női szól bele, hogy ideje lenne elindulni. Érezni a feszültséget és a megkeseredettséget a hangjában, mintha a világ összes fájdalmát cipelné egyre görnyedező vállán. Sietve felmossa vért a padlóról, a maradék húscafatokat jobb híján egy alufóliába tekerve bedobja a mélyhűtőbe. Gyorsan kever még egyet utána a lábasból kikandikáló halfejen, elzárja a gázt és elindul, hogy egy kellemes estét töltsön együtt családjával. Érzi már, hogy itt a karácsony…