Második nap: Én is hiszek

Én is hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.

A vallás kérdése mindenkinek más és más témákat, érzelmeket, hiedelmeket vet fel. Mindenkinek van egy kialakult képe a világról, annak működéséről és különböző teóriákat gyárt annak megértésére, elviselésére, saját életének könnyebbé tételére. Alapvetően erre jó egy vallás, hogy utat mutasson, vagy hogy egyszerűen csak segítsen egy olyan biztos pontot adni az emberek kezébe, amivel valahogy átvészelhetik a mindennapokat. Ha megkérdezik én általában atheistának vagy buddhistának szoktam magamat vallani, de ha jobban beletúrunk az igazság pendelyébe, tulajdonképpen nem mondhatom magamat egyetlen valláshoz tartozónak sem.

Egyfelől eléggé reál beállítottságú vagyok és egyébként nem is szoktam nagyon felhozni a vallás témát, mert fölöslegesen nem akarok belekeveredni objektíven alá nem támasztható érvelések vitahalmazába. A világ teremtése kérdésre természetesen azt a választ kell adjam, hogy az evolúció tudományosan létező dolog és bár vannak filozófiai és a biológiában-fizikában megfigyelt valószínűségi kutatások, melyek Darwin elméletét hivatottak cáfolni, mégis ha jobban belegondolunk a mindennapokban is ott van az evolúció. Elég csak a legapróbb organizmusokra gondolni, a baktériumok és vírusok szinte hónapról hónapra kicselezik az oltóanyagokat, antibiotikumokat, mert módosul a saját genetikai állományuk. Nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni, állapodjunk meg annyiban, hogy a teremtéstörténet számomra nem a Bibliában van leírva, hanem a biológia könyvben.

Evezzünk némiképp ingoványosabb vizekre. Van-e Isten? Ez az a kérdés amire a rengeteg különböző vallás annyiféle választ ad, amennyit el tudunk képzelni. Én a sorsban hiszek, a karmában. Ez a buddhizmus illetve a hinduizmus jellemzője. Mint ahogy a lélekvándorlás is. Bár az több vallásban is megjelenik. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek voltak előző életei és folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat, a hibákat. Minden életnek van egy célja, amit az elénk gördülő akadályokból lehet megismerni. Ha valakinek folyton a pénzzel van problémája, akkor előző életében valószínűleg szórta a pénzt és azt kell megtanulnia, hogyan ossza be, hogyan spóroljon. Ez persze csak egy egyszerű példa volt, a lényeg, hogy szerintem minden embernek figyelnie kéne arra, hogy mi az amit javíthat az életén saját maga, mi az amivel többet tehet magáért és a többi emberért. Ha jobban magába néz valaki és átgondolja mi az ami a legjobban zavarja, vagy bántja, rá fog jönni mi a célja jelenlegi földi állapotában megjelenő testének és azon kell dolgoznia, hogy megszüntesse a zavart.

Új vallás

Amit felvázoltam az gyakorlatilag a buddhizmus egy része. Nem szeretnék most kitérni, hogy mi lenne a végső cél, és hogy hogyan lehet eljutni a nirvánába…ennek mindenki utána nézhet az interneten akit érdekel. Aki ismer az tudja, hogy nagyon messze vagyok attól, hogy oda kerüljek, úgyhogy az majd a következő életem célja lesz. Egy kis mankót adok az érdeklődőknek: A négy nemes igazság és a Nemes nyolcrétű ösvény szavakat kell a Google-be gépelni, hogy közelebbi képet kapjanak arról, mi is szükséges ehhez. Szóval visszakanyarodva, arra a kérdésre, hogy van-e Isten. Ezt objektíven kijelenteni nem lehet, ezzel szerintem mindenki tisztában van. Valaki hisz benne, valaki nem. A létezését bizonyítani nem lehet, úgyhogy tényszerűen kijelenteni sem lehet, hogy van isten. Vagy Allah, vagy bármi más. Én úgy hiszem, hogy van valamilyen felső erő, amely irányítja az emberek karmáját és életét. Nevezhetjük bárminek, akár Istennek is. Nem úgy képzelem el, mint egy embert vagy valamilyen megszemélyesített létezést. Körülvesz minket, mindenhol és irányít. Hívhatjuk lelkiismeretnek, bűntudatnak, áldozatkészségnek, önzetlenségnek, Istennek? Annak hívjuk aminek akarjuk. Hiszünk, vagy nem hiszünk benne. Mindenkinek a saját döntése, hite.

Abban biztos vagyok, hogy a jobb léthez nem szükséges semmilyen “földi helytartót”, az emberek által önkényesen értékekkel felruházott papírszelvényekkel támogatni. Erre nem is pazarolnék több szót. Mindenkinek ajánlom, hogy néha üljön le egyedül egy csöndes helyre, kényelmesen és próbáljon meditálni. Amikor magába néz az ember és el tud mélyülni a saját érzéseiben, gondolataiban rátalálhat olyan megoldásokra, amelyek addig elkerülték a figyelmét. Hogy mindezt, hogyan lehet megtenni, ahhoz kevés lenne egy bejegyzés, de ajánlom ezeket a videókat azoknak akiket érdekel a téma:

Természetesen rengeteg videó van a neten, én ezt a hetet ajánlom első lépésben. Ha egyéb más vallásod van, az az ilyen jellegű meditációt nem zárja ki (szerintem) és sokkal jobban fogod érezni magad. Mindent összegezve, és eltekintve a saját nézeteimtől, a vallás mint olyan arra való, hogy szebbé, könnyebbé tegye életünket. Mindegy, hogy miben hiszel, ha jobban érzed magad, ha úgy érzed erre mindig tudsz támaszkodni és egy biztos pontot jelent az életedben, akkor már tettél egy lépést afelé, hogy jobban megértsd saját magadat. És ezt nem egyházak tagdíjával fogod elérni. Persze ha attól érzed magad jobban elköltheted a fizetésedet nyugodtan arra, hogy bizonyos egyházi személyek jobban éljenek. Végülis így is segítesz valakin, jót teszel, mert önzetlenül másnak adod a saját munkáddal megtermelt vagyonodat. Mindenkinek a saját döntése. A lényeg, hogy az ember úgy élje az életét, hogy ne érezze azt, hogy valami hiányzik, hogy valamit nem jól csinál. Ha ezt keresztényként sikerül elérned, az is jó, ha muzulmánként az is. De soha senkire nem szabad ráerőltetni a saját nézeteinket, mert azok csak a mieink, a saját tapasztalatunkból, hitünkből épül fel és más ember számára nem biztos, hogy teljes mértékben befogadható…a hitünk csak a miénk.
Találkoztam a mikulással