Üvegtökök és marcipán…

Igen-igen…visszatértem a régi dizájnhoz, mert nem tetszett az új. Én már csak ilyen konzervatív vagyok. Amúgy meg szabadságon is vagyok, ami rendkívül pihentető, frissítő és üdítő…mint a Fanta, csak másképp. Vagy nem. A hosszú hétvégém első két napját frenetikus bulizással töltöttem. Ilyen alternatív-party jelleggel lambériát csavaroztunk társaságilag apámékkal a plafonra. Annyira tomboltunk, hogy egy akkus fúrót teljesen a földdel tettünk egyenlővé. Banzai! Bizony…

Miután teljesen kibuliztam magam úgy gondoltam eleget pihentem kéne egy kicsit dolgozni is (Sarcasm!), úgyhogy hétfőn a változatosság kedvéért az Esseközpont honlapját fejlesztettem, kütyüztem, csiholtam, hegesztettem, ragasztottam, csavaroztam, fúrtam-faragtam, tótum-faktum, irgum-burgum…bizony. Megfigyeltétek, hogy sokszor használom a bizony kifejezést egy-egy értelmetlenebb mondatfoszlány epilógusaként? Én igen…bizony! És megint…

Kedden egy kis házimunkával történő felfrissülés levezetése képpen elruccantunk Dömösre, ahol végre valóban pihenhettem egy indurkát meg egy pindurkát (nem, pandurkát nem). Egy jó erős feketét betettem a számba (a homofóbok atrocitásainak elkerülése érdekében közlöm, hogy nem Bob Sapp csúnyájáról van szó), majd felsétáltunk a Prépostsághoz, ahol a hely energiáival feltöltöttük eltömődött csakráinkat…vagy valami olyasmi. A hazafelé úton tettünk egy kis kitérőt a Dömör-kapu felé…és nem fordultam be egymás után háromszor rosszfelé (Sarcasm!). Vagy de…mindegy. Bizony.

Közben meg még mindig nézem ezt a ValóVilágot. Ez nem tartozik ide, de megemlítettem csak úgy. Érted? Bizony. Már megint. Egyébként meg ott tartottam, hogy szerda. Hát szerdán úgy indítottam, hogy elkocsikáztam reggel háromnegyed nyolckor (!!!) az okmányirodába, hogy jól megmondjam nekik, hogy hol lakom. Kedves ügyintéző pipike elfogadóan bólintott eme megmondásomra és bizonyítékképpen erotikusan kilukasztotta a lakcímkártyámat és adott helyette egy újat. Harr. Amúgy meg legalább negyven éves volt és csak azért írtam így mert jólesett. Bizony. Háromnegyed nyolckor kelni szabadság alatt nem normális dolog. Miután ezt jól letudtam és boldog voltam, hogy ott lakom ahol lakom (egész pontosan négy emelettel lejjebb mint eddig), nyomtam egy kövér gázt és máris az Ilka utca sarkán voltam arra várva, hogy kiállítsák a számlámat a vadonatúj Villanjkörte szettemről, amit a fotóimmal keresett pénzből vettem és rohanhassak haza kipróbálni. Persze előtte még be kellett ugranom az ezotéria fellegvárába, a másik világok legvilágabbikába és földi fizető eszközért cserébe mindenféle boszorkányságot vásárolnom. Féltem is, hogy elvisz a fecskefarkú-ánuszmanó a nagy zsákjában üvegtököt csépelni. Ja várjunk csak, nem stimmel…a tököt nem is cséplik…az a búza. Úristen, akkor majdnem hülyeséget beszéltem. És akkor megint lett volna bizony. Bizony!

És már csütörtök? De gyorsan elsuhant ez a pihenés. Reggel kelés fél hétkor, mert nincs jobb dolgom. Még jó, hogy nem szabadságon vagyok, mert akkor lehet, hogy bús panda lennék (Sarcasm?). Szóval rájöttem valamire. A romák tudnak valamit. Lopni. Ja nem-nem…izé, nem ezt akartam…nem is értem, hogy jött ez ide. Amúgy van roma ismerősöm és az jófej, tényleg. De visszakanyarodva témám eredeti mivoltához: tegnap elrepesztettem nagymamámhoz, hogy bepakoljak 250 kilónyi vasat a kocsiba és jól kipakoljam utána a vastelepen. Baszki 2 óra munkával kerestem 13.350 Ft-ot. Nem rossz órabér. Ez lesz a másodállásom. Persze nem vonatsíneket fogok lopni, az nem pálya. Szépen körbejárom hétvégenként a várost, mint Supermen (csak én nem repülök és nincs adamantiumból a faszom…ja az a Rozsomák, mindegy…bizony). Tehát megyek körbe-körbe karikára és ahol látok egy illegális hulladék lerakót, azt jól megszabadítom az ott felejtett fémtől és elviszem a méhbe. Jót is teszek, pénzt is kapok…kibaszott jófej vagyok. Sálálá. Bizony. Ja meg este elmentünk csipkebogyót szedni Pilisszentkeresztre, de mire odaértünk besötétedett, úgyhogy nem terepeztem egy kicsit a Caddy-vel, hogy a fényszóró fényénél szedjem az ott felejtett piros csemegét. Mondjuk ezt mind sikerült szednem:
Csipkebogyó stockfotó

Utána még benéztünk Szentendrére egy romantikus holdfényes séta erejéig (igaz Hold nélkül, de kicsire nem adunk). Beültünk a Szamos cukrászdába és pár bombonért, két kávéért meg üdítőért fizettem majdnem négyezer forintot. Válság van emberek…ingyen kenyeret és marcipánt! Este meg vacsoráztam és tévéztem. Micsoda lélekszaggatóan szívszorítóan hihetetlenül izgalmas sztori volt, nemdebár? Vagy nem? De! …bááár…hehe..bizony.

Most meg itt ülök háromnegyed hétkor már a munkahelyemen (!!!) és arra várok, hogy elvigyék tőlem az autót. Finoman jelzem még egyszer, hogy szabadságon vagyok. No problem. Végülis csak minden nap 8 előtt keltem, minden nap hülyére dolgoztam magam és minden nap…őőő…hideg volt! Najó nem, mert sütött a nap és finoman csiklandozta a hónaljszőrömet, meg a pihéket a bajszom helyén. Ezzel végeztem is mára. Egyetek sok szilvát mert kék és kevés benne a kalapács…