Számolni tanul a sors

Három a magyar igazság. Háromszor adja ezt kenden Ludas Matyi vissza! Három királyok, három királyfi, háromfejű sárkány…hogy háromszor nyomorodnál meg te kis pöttömfajankó, te! Igen hozzád beszélek Babona. A baj mindig hármasával jár, szokták volt mondani ugyebár. Kezdjük azzal, hogy elhagytam múlt hónapban egy Távhő számlát, amire most eszméltem rá, amikor jött az e havi. Dupla összeg, fele élvezet. Jólvan, így jártam, ez egy. Majd pénteken főnököm előtt leraktam a gépsárkányt és felugrottam öt percre. Végül kicsit több lett mint öt, meg is látszott az első szélvédőn…Mikulás bácsi erre járt, szopkodná csomósra a szakállát egy varjú. Ok, kétezer magyar forintocska, elmegy. Mit is mondtam? Ja hogy hármasával, igen. Ma reggel félkábán, kávé nélkül, mennék dolgozni. Szépen felhajtok a sóderágyra, ahol szoktam parkolni, rükverc, furcsa karcoló hang a másodperc tört részéig, majd tompa puffanás. Kellemes őszi szellő lengeti meg a tarkómat, lágyan simogatja nyakam sarjadzó szőrpihéit. Hát nem bejött egy szögvas a hátsó szélvédőn? Mert az Elműs dobozról egy centit kilóg a merevítő acél, én meg elbambultam na. Bagatell 22 ezer pénzbe került ez nekem. De most már megvolt a három…álljál le ott fent, mert seggbe rúglak!