Mindenféle amidok és egy videó

Tulajdonképpen mindent végiggondolva és felelősségteljesen mérlegelve arra jutottam, hogy ma nincs kedvem írni. Miért lehet az, hogy akkor mégis ezt a szöveget olvasod, amit nyilvánvalóan nem habveréssel készítettem, hanem a már fentebb említett tevékenység eredménye? Nem tudom, talán a meggondolatlan sors keze van a dologban. Lehet, hogy igazából ez nincs is itt. Az is előfordulhat, hogy csak a lizgersav-dietilamid instabil része már jelentős részben hozzákötődött a dopamin receptoraidhoz és amit most látsz, az csak a központi idegrendszered fantáziadús játékának katarzisa. Most mér? Ha be vagy LSD-zve akkor tudod hogy be vagy LSD-zve? Szerintem nem. Mert előtte tudod, hogy meg fogod nyalni azt a kis színes papírlapot, meg utána is tudod, hogy “aztakurva most jöttem vissza a valóságba”. De közben vajon képes vagy-e ketté választani mi az amit csak az agyad állít elő és mi az amit a körülötted lévő világ? Kicsit elkanyarodtam. És elfelejtettem indexelni.

Nagyon rég voltam mászni és ez roppant mód kiábrándító tény. Lehet, hogy hétvégén elmegyek egyedül. Még meglátom. Minden kiderül. Vagy beborul. De akkor is megyek, mert a mászóterem fedett. Amúgy tudod mi a tejföl ellentéte? Fetüdj le! Na igen, bocsánat. Itt egy kis vidi, mert már rég volt, nézzétek, jó. Meg a zene is.

Eszembe jutott egy gyakran ismételt szólás-mondás…azaz “marad a gyerek ha játszik”. Mindenki hallotta, mindenki tudja mire szokták használni. Nade, ésakkor, mindazonáltal, bizony. Csak a játék határozza meg a gyermeki elme oly sokszínűen gyönyörű, és ártatlan mivoltát? Sajnos ezt a mondást én egy kicsit kitágítanám. Ugyanis van egy másik jelző, ami az emberi utódok megnevezésére utal, mégpedig a gyerekes. Nyilvánvaló, hogy teljesen más helyzetben használjuk, én mégis úgy érzem, hogy sokkal tágabb az igazsághalmaza, mert akire azt mondjuk, hogy gyerekes, az valóban egy 5-12 éves gyermek érzelmi színvonalán mozog. Ez persze sokszor nem a saját hibája, hanem a környezete tette olyanná amilyen és mintegy védekező mechanizmus alakult ki a külső ingerekre adott éretlen válaszreakciók tárháza. Tipikus gyermeteg büntetés a “nem vagy a barátom”, melyet sokan a felnőtt korukban is előszeretettel alkalmaznak. Több éves közeli ismeretség után egy pitiáner konfliktus miatt minden elérhetőséget elzárni, bunkó-gerinctelen módon nem válaszolni a levelekre és kitörölni a facebook ismerősök közül (jelezvén, hogy “nem vagyunk barátok”), az számomra nem egyenlő az érett emberi viselkedéssel. Persze az utolsó érdekel a legkevésbé, csak annak van egy ilyen szimbolikus elmész te a kurva anyádba értékű jelzése. Hát ezt csak úgy ennyi. Ez van, ezt főztük, ez megy a vécébe is. Ha megesszük azért, ha nem esszük azért. Végül minden a csatornába kerül. Ahol sokáig rohad és halad a penészes, büdös útvesztőben, hogy aztán visszakerüljön az élet körforgásába.

Egyébként meg a mai téma a milyen munkát vállalnék, ha teljesen csak a fantáziámra lenne bízva az általam pénzkeresés céljából végzendő tevékenység kiválasztása. A válasz az, hogy valószínűleg 2-3 havonta mást. Egyrészt azért, mert valami hihetetlenül sok minden érdekel. Másrészt, meg a legtöbb dolog amit szeretek, ha kötelezően kell csinálni, akkor nagyon meg tudom utálni. Jelenleg ezek a foglalkozások foglalkoztatják agyamat: fotográfus, személyi edző, webdesigner, outdoor sporttal kapcsolatban bármi, Google alkalmazott, életmód tanácsadó, fizetett remete, hivatásos hotel teszter, erdész, szakács. Tanuljatok, sokasodjatok, hogy lehessetek tűzoltók vagy katona! És vigyázzatok, mert a nyúl nem madár!