A gasztrovitéz amatőr cukrász

Minden férfi szereti a hasát, ez egy megcáfolhatatlan tény, egy olyan állítás amit felesleges induktív bizonyítás nélkül is bátran kijelenthetünk. Mégis általában olyan életformákra bízzuk (mi férfiak) mindennapi betevőnk elkészítését és alakba öntését, amely köztudottan annyit és olyat eszik mint egy veréb. Elnézést hölgyeim. Én már korán felismertem, hogy ha biztos akarok lenni a dolgomban nekem kell a kezembe vennem az irányítást a gyomrom táplálásának kérdésében. Aztán ebbéli tehetségemet többen megorrolták…

Az egész ott kezdődött, hogy kedves Hugi-kuzinomnak születésnapja volt nyáron és kitaláltuk, hogy kapjon egy nagy sárga vigyorgó fejet ehető formában, ami lehetőleg jó édes. Na de ez nem csekély GDP növelő tényezővel bír, így felmerült, hogy mi lenne, ha én csinálnám, bátran magamra vállaltam a felelősséget. A misszió sikeresen teljesült.

Ezt követően Cucám édesapjának közeledett születésnapja és én ismét könnyelműen magamhoz ragadtam minden cukrász tudományomat, hogy egy csodálatos zöldséges standot építsek fel piskótából, csokoládé krémből és marcipánból. Mondhatni már ujjgyakorlat volt a dolog, így tulajdonképpen magától értetődött, hogy kénytelen leszek a főnökömet is megörvendeztetni születésnapján, némi nemű inzulin katalizátorral. Ő minden évben valami vicceskedő cuccot kap (tavaly például járókeretet, hiszen negyven éves lett és hát ki tudja mennyi van már csak hátra a tena-lady-ig). Így lett neki gesztenye ízű viagra tortája. Sajnos a hatóanyag borsos ára miatt csak olcsó utánzat lett a végeredmény.

Az elmúlt héten meg a Costes kínálatát megszégyenítő, ízlelő bimbókat rezegtető, nyáltermelést beindító gasztronómiai csodákkal örvendeztettem meg Egyetlenemet, mert a héten minden nap este tízig dolgozott. Itt említeném meg, hogy a későbbiekben lehet, hogy lesz egy kis gasztro-blogos kitekintgetés néha, mert amiket össze kreatívkodom, hajlamos leszek ide lejegyezni. Zárójel bezárva. Szóval az első nap puritánságának sikerességén felbuzdulva (natúr szelet friss zöldségkörettel), úgy gondoltam hátha még nagyobb öröm foszlányokat tudok kicsalni szeretett nőm arckifejezésének erdejéből, ha meg csillogtatom hozzá nem értésemet és ahogy esik úgy puffan alapon tolok pár kaját így csípőből.

Kedden mivel nekem már megvolt a kalória fedezetem, olyan csemegével szolgáltam neki, amiből én még véletlenül sem akartam enni. Ezt úgy neveztem el, hogy Hideg almás-májas egyveleg nyers tavaszi zöldség ágyon. Gondosan ügyelve a tálalásra berejtettem a hűtőszekrénybe, gyertya, virág, miegymás…persze, hogy az első dolga volt kinyitni a hűtőt amikor hazajött, de így is olyan örömmámor terült szét fejének értelmesebb felén, hogy festeni lehetett volna róla. Kiderült, hogy olyan baromi jól sikerült ez a májas cucc, hogy még nekem is ízlett, pedig a máj azon kevés ételek egyike, amit messziről elkerülök többnyire.

Szerdai nap valami igazán kreatívra gondoltam. Találtam a mélyhűtőbe három csomag fagyasztott zöldbabot, nagy meglepetésemre amit két nappal korábban én vettem. Mi az amit a zöldbabból csinálnak? Leves, főzelék, párolt köret. Mi az amit nem csinálnak? Mártás! Ez az. Így lett a szerdai menü Vajban párolt csirkemell csíkok rozmaringos zöldbabmártással és pirított tofuval. Hát beszarsz olyan finom lett. Anyám kapásból kérte a receptet, amit azért vehetünk elismerésnek (mert hogy olyan büszke voltam magamra, hogy vittem neki kóstolót, dicsekedni).

Csütörtökön egy már kipróbált agyszüleményemet készítettem el (mert lusta voltam gondolkodni), így a vacsora aznap Spenótos pestoban sült rakott halfilé lett mégpedig zöldségkörettel és rizzsel. Annyi hibádzott hogy a pesto-ból kimaradt a mogyoró, mert az nem volt itthon. Így is finom lett. Amúgy a recepteket lejegyeztem, csak rá kell kattintani a kaja nevére és már olvashatjátok is szellemi termékemet, amit nagylelkűen megosztok veletek és nem kérek jogdíjat! Egyébként meg rengeteg kávét fogyasztok. Nem látom különösebb indokát, hogy ezt most így ebben a formában megosztottam veletek, de jól esett. Pá!