Vérszomjas erdei állatok és a köd

Szokásom olyat csinálni, hogy egy optikai berendezés gombjait nyomogatva képeket készítek. Olyan is szokott lenni, hogy ezekért a képekért szokatlanul sokat utazom. Most is. Páran elhatároztuk, hogy csillagfotózni fogunk, ami azt jelenti, hogy egy fix pontra beállítva a gépeket hosszú exponálással megörökítjük a csillagok mozgását. Ehhez adott három elvetemült és lelkes fiatal, de nem adott elegendő férőhellyel rendelkező autó. Hát ha már ilyen eszközök árusításával foglalkozó cégnél dolgozom gondoltam húzzak már valami hasznot is belőle. Megkörnyékeztem egyik kedves márkavezetőnket, hogy tud-e számunkra rendelkezésre bocsátani egy guruló dobozt? Persze no problem el van intézve.

Pénteken megyek le a Skoda szalonba, hogy átvegyem a gépsárkányt de Csabi fogad, hogy van egy kis gáz, mert az említett szerkezeten azóta túladtak. De ne aggódjak van másik lefoglalva, csak meg kell keresni. Hát megtaláltuk, a szervizben darabokra szedve…szerelő srác megnyugtatott, hogy egy óra alatt összedobja és vihetem. Bíztató. Végül azért csak sikerült a művelet és szombat délelőtt nekivágtunk az aszfaltnak egy Octavia ülésében Kaposvár irányába, mert ott van a legkisebb fényszennyezettség Magyarországon a Zselici tájvédelmi körzet területén. Ez itt a reklám helye:)

Miután a GPS bevitt minket pár zsákfaluba és kezdtük feladni, hogy bejutunk az erdőbe, végül az emberi szem győzedelmeskedett és megtaláltuk a leágazást amit kerestünk. Igaz egy nagy behajtani tilos tábla éktelenkedett az elején, de alatta egy pici fémlemezke jelezte, hogy ha a szállodába megyünk, akkor ez ránk nem vonatkozik. Hát persze, hogy a szállodába megyünk, hova máshova, egyértelmű.

Alkalmas helyet keresve végülis tényleg a hotelnél kötöttünk ki, ahol némi kérdezősködés után kaptunk használható információt, arról hogy “hol van itt olyan hely ahol nincs nagyon fa” – “dehát ez egy erdő”.  “De menjünk tovább arra, ott   van egy tó abban nincs fa”. Hülye pesti parasztok, gondolta közben a csaj, á dehogy. Kikötöttünk a tónál – hoppá apró metaforikus csavar, figyelted – és elkezdtünk helyezkedni mint kezdő csatár a félpályánál. Fasza hely, nagy tó, sok erdő, tisztás, hangulatos stégek, nádas…esküvő. Esküvő? Vadafak, ők remélem nem maradnak itt mert akkor világítani fognak és az nagyon nem lesz jó…és tényleg nem. De végül eltűntek hála Orbán Viktornak, az egy igaz istennek, aki segít a bajbajutottakon és mindent elintéz egy fanszőr-lendítéssel. Na szóval amikor leszállt az est kezdett nagyon sötét és hideg lenni a tó mellett (ezúton gratulálok Balázs barátomnak, hogy eljött egy szál pulcsiban – de azért hozott még egy pólót (!!!), hátha fázni fog éjjel). Felvertünk egy sátrat is, hogy majd ott elleszünk amíg a gépek dolgoznak, ezt persze egyszer sem tettük, még jó hogy elhoztam. Mindezt viszonylag közel sikerült abszolválnunk a tó melletti sűrű erdőhöz. Amikor már elég éjjel  volt ahhoz, hogy bármitől összefossuk magunkat egyedül az erdő közepén, elég sok bármi kezdett úgy odalenni. Először csak erős faágrecsegést hallottunk, majd a tó körül igen sűrűn repkedő denevérek elhussantak felfelé a fák közül, mint a filmekben amikor jön a 6 méter magas 200-al futó élőhalott szörnyegér. Hát persze, hogy mivolt ez, hallottad? Medve, mi más lenne. Vagy inkább sorozatgyilkos az legalább nem szőrös. Annyira. De ezt végül elvetettük, maradtunk annál a verziónál, hogy farkaskölyök, ami madárhangot ad, és az anyja vigyáz rá, de ha megzavarjuk kiugrik és elcsórja a fényképezőgépeket. Jó, ok. Ezzel a tudattal úgy 10-11-ig elvoltunk, amikor artikulátlan és mély hörgés ütötte meg fülünket. Hát azt ez meg mi a jó nyavaja? – gondolta az egyetlen lány a csapatban, mint fő állat szakértő. “Ez biztos, hogy medve! De, hogy jött ide? Gyalog bazdmeg, ez medve! Milyen medve? Nem grizzly mert az itt nincs, de lehet, hogy fekete, az legalább kicsi.”

Akkor legalább a sátrat pakoljuk már össze-fele gondoltam, ha netán menekülnünk kell, ne hagyjuk már ott úgy hirtelen, még lehet szükségem lesz rá, hát nagy nehezen összecsomiztunk. Hozzáteszem, mivel a tó miatt kurva nagy pára lett a fényképezésből nem lett [lóláb] sem (hátha kisgyermekek is olvasnak). Úgyhogy tovább indultunk autóval, de útközben az erdőben levillogott egy hülye…hát nem az erdész volt?…De, igen ő volt, jól  gondoltátok. Majdnem meg lettünk [szidva], hogy csak úgy furikázunk itt, hát megöljük az erdő szellemét. Szerencsére túlélte, így nem kellett újraélesztenünk, de megkérdeztük, hogy milyen vadállat (medve?) él itt, amitől jól összefoshatjuk magunkat éjjel? Hát az bizony szarvasbőgés – jól van hülyegyerekek húzzatok vissza pestre, ne itt fárasszatok. Végül Balatonvalahol készült az est egyetlen értékelhető képe (eddig), ahol 2 órás ádáz munkával Zsu megalkotta “A képet”, amiért elautóztunk egy tank benzint és nem aludtunk egész éjjel. Egyébként a cinikus hangvétel ellenére vicces volt és jól éreztük magunkat, és mostmár azt is tudjuk, hogy ha bőgőbikát hallunk, az nem medve és nem is sorozatgyilkos…geci mennyit írtam…upsz elfelejtettem cenzúrázni…mindegy mostmár…