A szalonna esete az olajfúrótoronnyal

Vettem egész bacon szalonnát. Megsütöttem, megettem. Bizony. Egyébként a bacon angolul szalonnát jelent. De van angol szalonna is nálunk, ami viszont nem bacon. Illetve kint Angliában valószínűleg az, mivel szalonna. De hogy kérek kint bacon szalonnát? Please gimme’ a bacon bacon, biatch! És mi a helyzet a csiperkével? Ami ugye a köznyelvben és a piacon Champignon gomba. De franciául a champignon az gomba. Azaz gomba gomba. Vagy lehet hogy bomba G-vel? C’est des conneries…Je suis ton papa! Ich bin dain Vater! Apropó! Miért mondják az angolok az ananászt fenyőalmának?

Úgy érzem kezdek belezavarodni a sok kérdésbe, úgy érzem magam mint egy három éves aki most fedezte fel a “miért” jelentését! Rájöttem, hogy minél többet tud az ember, annál több újabb kérdésre akarja tudni a választ. Matematikailag beláthatjuk, hogy éppen ezért a kérdések száma exponenciálisan emelkedik a tudás függvényében. Ha a kérdést úgy definiáljuk mint az új információ utáni vágy kinyilatkoztatását, akkor egyszerűen levezethető, hogy a kérdés maga a tudatlanság markere. Tehát mi következik ebből? Hogy minél többet tud valaki, valójában annál kevesebbet. Lássátok be hogy érvelésem kikezdhetetlen és megkerülhetetlen. Azaz nem lehet elmenni mellette. De nem azért, mert olyan hatalmas, hogy évekig tartana amíg valaki elsétál a széléig. Hiszen ez csak egy logikai fogalom, egy metafizikai lebegő massza. Ha mondjuk egy olajfúró torony lenne, akkor lenne kiterjedése, súlya, magassága, színe meg talán szaga is. De mivel nem az, így nem lehet megkerülni. Persze egy olajfúró tornyot is maximum gumicsónakkal lehet, mivel a vízen eddig csak egyetlen ember tudott sétálni és azt sem erősítették meg semmilyen hiteles dokumentációval. Kezdem úgy érezni, hogy túl sok kávét ittam hirtelen és ez egy végeláthatatlan gondolat folyamot indított el kezemen keresztül ide a monitorra. Megyek is inkább dolgozni…