Unalmas elmélkedés az emberekről

Sokféle személyiséggel találkozunk életünk során és mindegyikről kialakul egy elképzelésünk, véleményünk, hogy ő milyen ember. Vannak sztereotípiák, berögzült kockás embertípusok, amelyeket mintha egy katalógusból emelnénk ki, aggatjuk rá ismerőseinkre. Emós, rocker, önző, beszari, nagypofájú, hülye… belegondolt már valaha valaki, hogy ezek a jelzők, mind csak a saját nézőpontunk leírása egyes kollegáink vagy barátaink felé. Hiszen lehet, hogy egy alapvetően nagylelkű ember önzőnek tűnhet valakinek, ha vele szemben valamilyen oknál fogva úgy viselkedett. Ez lehet véletlenül, vagy szándékosan is persze. De egy rocker is lehet emós egy másik rocker szemében, vagy csak simán sátánista egy hozzá nem értő szerint. Tehát igazából személyiségek nem léteznek, csak nézőpontok. Vagy vélemények. Olyan ez mint a google rendszere a weboldalak osztályozására. Egy oldal helyezése a találati listán függ attól, hogy eddig hányan látogatták, újabban attól is hogy mennyien “lájkolják”, hogy hány másik oldal mutat rá és azoknak milyen a helyezésük. Egy ember megítélése is függ a saját tapasztalatoktól, az eddigi hasonló emberekről szerzett tapasztalatainktól, és a mások által hallott pletykákról, azaz mások megítélésétől. Akkor mit is nevezhetünk személyiségnek? Ezek alapján egy embernek több egymással ellentétes ismertetőjegye is lehet. Lehet valaki egyszerre kedves és goromba, nyitott és zárkózott, okos és buta. Szerintem az az ember igazi személyisége ahogy ő látja saját magát. A baj ezzel csak az, hogy nem minden ember van tisztába a saját erősségeivel és gyengeségeivel, így nem biztos hogy a megfelelő személyiségét domborítja ki…