Blogbejegyzés…csak úgy

Hát…has. Bizony. Ismét egy új bejegyzés virradt ránk, melynek bevezetőjét kimondottan primitívre alakítottam. Nem azért, mert ez így frappáns, hanem mert lusta vagyok. Nagyon. Tegnap a nagy melegre való tekintettel elindultam, hogy oly hosszú idő után ismét csimpaszkodjak pár kellemes órát kedvenc boulder-termünkben. Zsolti barátomra való nem kevés várakozás után, képletesen felkenődtünk az ajtóra, ugyanis felújítják és zárva van. Nem az ajtót, a termet. Hát…has. Már megint. Ejnye…szóval mivel lusták vagyunk mint mondtam, nem bkv-ztunk el a város másik felére az Ujjerőbe, vagy a Spiderba, hanem elmentünk cukrászdába. Előtte egy jóvágású alacsony növésű törpe úriember megajándékozott minket tíz elvesztegetett perccel, meg egy liter minőségi műanyag palackos borral, amit azzal a lendülettel tovább is adományoztunk az első utcasarok párkányának. Nade nem akármilyen cukrászdát látogattunk egyébként meg mindezek után, hanem a Napfényes cukrászatot. Itt én is ehetek fagyit (tojás és tejmentes), ami nagy örömömre szolgált. Szegény srácnak feladtam a leckét…annyi gombócot kértem egy tölcsérre, hogy alig bírta rápakolni. Aztán este meg volt filmezés, sörözés két bitang jó csajjal…élni tudni kell. Nah. Hát ilyen egy átlag blogbejegyzés, az ember elsírja mi történik vele oszt ennyi. Én is írhatok néha ilyet nem? De! Punktum. Ami azt jelenti pont. Úgyhogy írhattam volna ezt is: .. vagy ezt punktum punktum. Ja az már … és egész mást jelent. Nocsak. Egyébként meg elkezdtem fegyencedzeni. Jó móka. Puszi…