Soha ne álljatok a legrövidebb sorba!

Sokszor van, hogy elmegyek egy-egy nagyobb kiterjedésű, fogyasztási cikkeket forgalmazó épületkomplexumba és feltételezhető módon fogyasztási cikkeket vásárolok. Fogyasztói társadalomban élünk, meg hát enni kell. Tehát ez elől nem tudok elbújni, folyton megtalál a vágy és szükség karöltve, a tenger parton vígan lépdelve indián szökdelésben. Ma reggel például olyan késztetés tört rám, hogy egy nagy termetű haszonállat tetemének és egy távol-keletről származó gabonanövény főzött magjának elegyéből képzett masszát, melyet egy nagy kerek növény levelével tekertek körbe, nem szeretném elfogyasztani zsömle nélkül. A lényeg lényege lényegében lényegtelen, de mégis amit akarok mondani valójában mondandóm lényege. Szóval a lényeg az, hogy nagy vígan beálltam a legrövidebb sorba a pénztárhoz (sose álljatok a legrövidebb sorba, az mindig csapda), felpakoltam a doboz epret, a négy zsömlét, meg egy fürt banánt a szalagra, és kibaszott büszke voltam magamra, hogy milyen gyorsan fogok végzeni.

Előttem egy a fizikai térből átlagosan nagyobb egységet elfoglaló Y kromoszómával nem rendelkező humán egyed pakolászott lefelé az áruk sokaságától roskadozó szalagról, miután a technika csodája leolvasta az összes vonalkódot. Miután a kedves pénztáros néni, közölte hogy ő bizony szeretne a hölgytől kicsi kezébe kapni 19 ezer jó magyar forintot, előző főhősünk nagy komolyan el kezdett kutatni a pénztárcájában (amiben jól láthatóan alig volt pénz). A kasszában ülő hölgyemény hamarabb elunta mint én, és rákérdezett, hogy most akkor mi a helyzet. “Csak megnézem, hogy van-e elég készpénz nálam, ha a kártyán nem lenne elég” – jött a válasz. Először talán a kártyát kellett volna odaadni és akkor úgyis kiderül, hogy kell-e vagy nem. Na mindegy. Ezután jött a hőn emlegetett plasztik darab, a gép tövig bekapta és csak szívta, csak szívta, de nem jött belőle semmi. Bankunk ejakulációs problémákkal küzd, mondhatni. A lényeg, hogy nem az történt ezután ami kézenfekvő lenne, hogy a hölgy odaadja az összes készpénzét és a maradékot húzzák le a kártyáról. Nem, ez a női logikát messze meghaladta volna. Elkezdtek tippmixelni. Kétezer forintonkét csökkentette a bankkártya leolvasóba beütött összeget és várta, hogy mit mondd a gép. Persze minden ilyen kísérlet pénztáros kód, összeg, várás, pinkód, várás, nemjó…legalább 30-40 másodperc. Most már megvárom mi lesz, mondom akkor is ha ennek a kibaszott fémkorlátnak támaszkodva is fogok éhhalált halni és elsorvadni. Az lett, hogy mint kiderült, a kártyán összesen kb. 4000 Ft volt. A nőnél készpénz meg talán 2-3 ezer. Na most ezt tudva (mivel előzőleg ugye megszámolta mennyi cash van nála), mi a francnak folytatták 15 ezer forint-nál tovább a bankkártyás mókát. Az adatokat feldolgozva droidunk csak ennyit mondott: “Hú, most mi lesz?”. Az lesz édes drága kiscsillagom, hogy szépen visszapakolod az árut a helyére, és legközelebb megnézed mennyi pénzed van és csak úgy mész el elkölteni. Egy 5 perces vásárlást sikerült egy 15 perces sorban állással feldobnom egy szinte tök üres pénztárban. Enyém a fődíj!