Zuhanás a csendbe

Hétvégén volt szerencsém életem eddigi legmeghatározóbb filmélményéhez. Nem tudok rá jobb szót, nagy hatással volt rám. A mű amiről beszélek Joe Simpson: Touching the void című könyve alapján készült, ugyanezzel a címmel került mozikba. Illetve mozikban nem tudom, hogy játszották-e, de az biztos, hogy ez a címe. Joe Simpson egyébként egy angol hegymászó, aki barátjátval Simon Yates-el 1985-ben megmászta a Perui Andok-ban található Siula Grande-t a nyugati oldalról, amely addig (és azóta) még senkinek sem sikerült. A könyv és a film ezt a majdnem végzetes kalandot mutatja be a valódi szereplők kommentárjaival.

zuhanás a csendbe gleccser film

Ugyanis ámbár a felfelé vezető út sikeres volt, lefelé Simon eltörte a lábát még bőven 4-5000 méteres magasságban, a gerincről lefelé vezető jégfalon. Joe megpróbálja egy 300 méteres kötéllel leengedni szakaszról szakaszra, úgy hogy mindig utána mászik, de egy ponton Simon csapdába kerül és Joe-nak döntenie kell: vagy mindketten meghalnak, vagy elvágja a kötelet. A film tulajdonképpen azt mutatja be, hogy Simon miként jut le a hegyről (mert lejut, ezzel nem árulok el nagy spoilert, hiszen ő is kommentálja végig a filmet, így egyértelmű hogy túléli). 3 napon keresztül törött lábbal küzd. A film annyira jól mutatja be az egészet, hogy a néző (legalábbis én) teljesen beleéli magát és elborzadva figyeli, várja, hogy mikor lesz már vége a megpróbáltatásoknak.

Nem azért kúsztam, mert bíztam a túlélésben, hanem mert azt akartam, hogy valaki legyen mellettem, amikor meghalok.

Miután megnéztem a filmet úgy éreztem, hogy az emberi akaraterő végtelen és sosem szabad megállni, mindig fel kell állni és továbbmenni. Mert mindig van kiút, mindig van remény. Nem szabad egy helyben ülni és várni a halált, akármennyire is kilátástalan a helyzet. És ezt most a film miatt vehetjük szó szerint is, de átvitt értelemben is igaz. Simon mire 3 nap alatt leküzdi magát a hegyről már hallucinál és alig van magánál: egy általa nem túl kedvelt sláger tolakodik a fejébe és nem bírja kiverni onnan – “Nem akarok Boney M-re meghalni” – Ezzel az utolsó gondolattal vesz erőt magán, hogy megtegye az utolsó párszáz métert. Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet, érdemes megnézni, hogy az ember rájöjjön, nincs olyan helyzet amiből ne lehetne kimászni…