Anton Szemjonovics Makarenko

Tegnap –  vagy tegnap előtt már, nem tudom – hallgattam a Balázsékat a beszélő dobozból. Tulajdonképpen minden reggel ezt teszem, amikor gépjárművel közelítem meg a munkahelyemül szolgáló célobjektumot. Ebből kiindulva, írhattam volna azt is, hogy “egy szokásos reggelen”. Sokkal irodalmibb bevezetése lett volna mondandómnak, ellenben a beavatatlan olvasóknak nem lett volna rálátásuk kijelentésem valódi értelmére. Tudatlanok! És nem mellesleg ha ez most nem jut eszembe már sokkal tovább tartanék gondolataim tárgyában. De már megint elkalandoztam nyelvünk csodálatos útvesztőjében.

Szóval ott tartottam, hogy hallgattam Balázsékat (igen, az anno bunkó paraszt Balázzsal az élen, aki azóta már egészen szimpatikus, intelligens és konszolidált felnőtt férfi emberré cseperedett). A téma a tanárok gyerekekkel szemben alkalmazható fenyítő és nevelő eszközeinek elemzése volt. Azaz, hogy megütheti-e a tanár azt a diákot, aki éppen valamelyik osztálytársa mellkasán ugrál egy acél betétes gyakorló bakancsban, miközben ketten acél csövekkel ütik a fejét, a negyedik pedig mindezt felveszi videóra. És most következik az én véleményem: igen. Elmondom miért. Az, hogy a tanár nem emelhet kezet a diákra egy nagyon szép és erkölcsös felvetés abban az esetben, ha az említett poronty megfelelő szociális és családi háttérrel rendelkezik, azaz hogy mire iskolába kerül otthonról már megkapta a társas viselkedéshez szükséges alapvető normákat felvázoló tananyagot. Ellenben arról a diákról, aki a másik társának eltöri a bordáját (volt már ilyen) heccből és ezt felveszi videóra, majd a youtubon közzéteszi, aligha hiszem el, hogy normális nevelést kapott felmenőitől. Persze ott van a csordaszellem is, ha nem akar kilógni a sorból a jól nevelt embrió is követi a többieket, hiszen ha nem így tenne, akkor ő lenne az, akit körbeállnak.

Gyermek verésével kapcsolatban már egy óvónő ismerősömtől kaptam kiképzést, miszerint azért nem szabad megütni soha a gyereket (szülőnek sem), mert akkor nem azért fogja vagy nem fogja azt csinálni vagy nem csinálni amit kell, vagy nem szabad, mert megérti hogy ezt nem szabad és felnéz a szüleire, hanem mert fél a veréstől. Ugyan kérem. Nem akarom hosszan kifejteni, de nézzük meg hogy régen milyen volt a fegyelem mondjuk egy iskolában és milyen volt a tekintélye egy tanárnak és hasonlítsuk össze, hogy most milyen. Régen lehetett testi fenyítést alkalmazni, most nem lehet mert megáll a gyerek a lelki fejlődésben. Szerintem az eredmény egyértelmű. És félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy szarrá kell verni szerencsétlen kölyköt. De ha mondjuk kutyaszarral dobálja a járókelőket és az első vagy második felszólításra nem hagyja abba, akkor bizony egy megfelelően megválasztott erősségű pofonnak hasznát lehet venni.

Szóval összegzésképpen az a konklúzió, hogy megfelelő arányban a testi fenyítés is megfelelő kiegészítője lehet a gyermek lelkének navigálásában helyet kapó egyéb eszközöknek. Makarenkónak lehet igaza volt. Pont.

fegyelmezés gyereknevelés testi fenyítés