Dobozódás

Ezt a szót most találtam ki. Arra fogom használni, hogy az emberek hajlamosak olyan szokásokat átvenni, amit a többi ember csinál, pedig lehet hogy legbelül nem értenek egyet vele és ezáltal dobozódnak. Ilyen például a South Park-hoz való hozzáállás. Átlagosan két fajta ember van. Az egyik fajta a “miért jó ez, csak csúnyán beszélnek…” a másik pedig a “bazeeg, csúnyán beszélnek, de kurva jó”. Utóbbi szüli az előbbit értelem szerűen. És ezt látják, hogy ez jó és nézik, és azt hallják hogy ez rossz és ellenzik. De az emberek 99%-ának fogalma nincs arról, hogy miről is szól tulajdonképpen a South Park, hogy egy baromi nagy (és baromi jó) társadalom kritika, hogy önmagunkat állítja szembe velünk egy kicsit eltúlozva, kifigurázva. Ez tipikusan a majmok a banán a létra és a verekedés sztori esete. Ide illik még párhuzamban a Tenacious D nevű zenekar. Jack Black és Kyle Gass alapította és saját megnevezésük szerint comedy-rock-ot játszanak. Véleményem szerint briliáns gitárjáték, hatalmas ötletek, egyedi hangzásvilág és humoros, néha elgondolkodtató szövegek jellemzik a zenéjüket. Az egyszeri embernek mi jön le mindebből: “az egész szám tele van a fuck szóval”. Igen, és? A rengeteg káromkodás tulajdonképpen a számok műfajának önparódiája. Hiszen a rock az egy kemény stílus, ezt pedig úgy próbálják érzékeltetni az egyébként általában lágyabb hangszerelésű és dallamú számaikban, hogy telerakják káromkodással. De attól ez még nem igénytelen és értelmetlen. Szerintem.