De szeretek közlekedni

Tegnap úgy határoztam, hogy véget vetek a több éve elharapódzott bliccelési hullámnak és veszek egy havi bérletet. Igen, 9800 Ft-ért, ami baromira nem éri meg és gyakorlatilag egyenértékű egy utcai kizsebeléssel, de törvénytisztelő polgár lévén, egyszer ennek az időnek is el kell jönnie, hogy megteszem ezt a lépést. Az Árpád-hídnál leballagok az aluljáróba és odamegyek az első ilyen jegy-bérlet bódéhoz. Kérdezem, hogy tudok-e igazolványt is venni itt, de sajnos negatív válasszal örvendeztetnek meg. Cserébe tájékoztatott azért, hogy a másik oldalon van rendes jegypénztár ott tudok venni. Ja az lemaradt, hogy ez negyed órámba került, mert egy kedves honfitársam számlát kért a bérletéről, a hölgy meg mindezt pikomásodpercekben mérhető sebességgel teljesítette. Átballagtam tehát a másik oldalra, ahol szintén egy 10 perces sorban állást követően, a hölgyemény leengedte a rolót (pont előttem), majd kisétált és vidáman elkurjantotta magát, hogy most a pénztár 20 percig zárva tart. Amikor az embernek találkozója van és sietne, az ilyen jellegű kijelentéseket nem mindig tudja megfelelő nyugalommal kezelni. Én mégis megpróbáltam udvariasan felvázolni a helyzetet, hogy sietnék és bérlet igazolvány kéne, lehetne-e…satöbbi satöbbi. Hát roppant rövid válasz gyanánt egy unott nem-et kaptam. Én meg egy jó hangos “Akkor a jó kurva anyádat”-al  távoztam, nem vártam meg mi volt a reakciója, átsuhantam az ellenőrök között és felpattantam a kék kukacra…pedig a faszomat, nem szoktam csúnyán beszélni, tényleg nem…