A fekália helye az irodalomban

Az elmúlt napokban egy kissé olyan zöld ragacsos kocsonyás fika állagú trutyi ömlött a torkomból, hogy kiegészítse a kellemes fájdalmat. De emellett folyamatosan olyan érzésem is volt, hogy alkotnom kell. Nem, itt most nem a bélsár ürítésének kreativitásként való értelmezésére gondolok. Habár a napokban születtek ezzel kapcsolatos magas irodalmi értékkel bíró megnyilvánulások, elsősorban chat-en. A “belement a körmöm alá a fos” jellegű mondatnak valóságtartalma is finoman szólva megkérdőjelezhető, de legalább még értelme sincsen, sőt a korábbi beszélgetéshez sem kapcsolódott és csak úgy minden előzmény nélkül tört elő. Ennek ellenére én is és beszélgető partnerem is könnyesre röhögtük rajta az orcánkat. Ez olyan csodálatos az emberi lélekben. Hogy egy egyébként trágár és értelmetlen, összefüggéstelen és kontextusában teljesen humortalan kijelentésen milyen jót tud örülni. Visszakanyarodva a fekáliák humortartalmáról az alkotásra, egyre többször van olyan érzésem, hogy dalt kellene írni. Valami egyszerűt, nem túl bonyolítottat, egy szál gitárral előadhatót. El is kezdek dalszöveget írni…