Zuhanó szemeteskocsi…avagy Paul Gilbert

A mögöttünk maradt nap megajándékozott engem egy koncerttel. Na jó lehet, a ticket-expressz is közre játszott az ajándékozásban, meg egy pár ezer forint, de ez már a részleteknek a cincálása. Az est minőségét és a hangulatot nem tudom szebben megfogalmazni: kibebaszottulkurvajó volt. Így egybe! De ne szaladjunk ennyire előre kezdjük talán ott, hogy beültem a kocsiba…

Szóval gondos előkészületek után letrappolék az emeletről és behuppanok a Caddy fedőnevű lopakodó bombázó gépjárműbe és határozott sebességgel kihajtok a parkolóból. Körülbelül a második lámpánál el kezdett motoszkálni bennem, hogy valamit tuti elfelejtettem. Igen, nem nehéz kitalálni…a jegyeket. Intenzív kormánymozdulat, természetesen szigorúan index jelzéssel kísérve és gondosan ügyelve a záróvonalra – már otthon is teremtem. Jegyek a kesztyűtartóban, tesó gettóban felkap, hopp és már a Népligetnél is vagyunk. Úti célunk a Diesel megnevezésű szórakozó objektum, ami korábban az E-klub fedőnévre hallgatott. Egyetlen apró bökkenő volt a dologban, hogy nem tudtuk pontosan hol van. Hát tulajdonképpen a Népliget teljes úthálózatát felmértünk mindkét irányba….kétszer! Jó egy kicsit túloztam, de egyszer tuti végigmentünk mindenütt, hogy végül ott találjuk meg az elveszett kincset, ahol legelőször kerestük. Persze azóta kiraktak egy homokos nagy táblát Diesel és E-klub felirattal, így már könnyebb volt. Vagy lehet, hogy csak mi nem vettük észre. Áh, ez valószínűtlen…

Végül bejutottunk a helységbe, leadtuk a kabátokat és feszült figyelemmel vártuk a színpadtól kb. 40 centire, hogy végre megjelenjen Cseh István, aki előzenekarként volt aposztrofálva. A várva várt pillanat el is jött, adott egy visszafogott akusztikus koncertet Mozart-ból, meg Moldáv táncjátékból. Először csak egyedül, majd csatlakozott hozzá egy helyes kis hegedűs lányka, aki hangjával és hegedűjével kísérte a történéseket. Volt egy szolid vissza taps is, amit láthatólag egy kicsit tapasztalatlanul kezelt, mert kissé félve bejelentette, hogy akkor eljátsszák az utolsó számot még egyszer. Ezzel bezsebeltek egy mínusz pontot, mert egyrészt nem miattuk mentünk oda – bármennyire is jó gitáros, mert tényleg az – másrészt meg ugyanazt a számot kétszer egymás után?

Fél kilenc körül aztán végre felmenetelt a színpadra Gilbert mester, a három muskétást kísérve. Természetesen, mivel a Fuzz Univers album turnéjának a része volt a koncert, mi mással is kezdhettek volna mint magával a névadó dallal. Ez rendben le is ment, megcsinálta a hangulatot. A hangosítással apróbb gondok voltak, de alapvetően az egyik legjobban kivitelezettek egyike volt. A lábdobok ahol kellett szabályos földrengést idéztek elő mellkas tájékon, amit én személy szerint imádok. Az első pár bemelegítő szám után felcsendültek olyan klasszikusok is mint, a Technical Difficulties – amit még szólókarrierje előtt írt korábbi együttesével – illetve feldolgozások más előadóktól. Ilyen volt például a Light my fire, ami köztudottan egy The Doors szám, de nagyszerűen beleintegrálta a saját stílusát, amiről ő maga egyszer azt nyilatkozta, hogy olyan mintha az Empire State Buildingről ledobnának egy kukásautót. Igaz a 3-4 perces gitárszóló végére már kicsit elfelejtettem, hogy melyik számot is hallom, de hamar ismét felzendültek az eltéveszthetetlen riffek. A régebbi albumokról is jó pár nótát hallhattunk, ilyen volt többek között a Paul vs. Godzilla is.

Volt minden, mi szem szájnak ingere: foggal szólózás, gitárpárbaj (avagy gitár párbeszéd, ahogy ő nevezte), dob és basszus szóló és természetesen jó hangulat. Ami számomra nagyon fontos volt, hogy kimondottan látszott mind a négyükön, hogy élvezik amit csinálnak és nem csak egy hakni a sok közül. A basszertől a “másodgitárosig” mindegyikük együtt élt a zenével és ami még fontosabb a közönséggel. Külön le a kalappal a mester előtt, hogy zenész társait nem állította az árnyékba, legalább annyi teret engedett nekik is mint amennyit ő elszólózgatott. Az egyik hosszabb szóló után még viccesen bocsánatot is kért és megköszönte nekik, hogy ilyen sokáig nyomták alá a ritmust és hagyták, hogy csinálja. Közel két és fél órás zúzás és könnyed zenélés váltakozása után végül lesétáltak a színpadról. Pengetővel nem bántak sajnos túl bőkezűen, összesen 10 db talált gazdára…az egyik Zsolti barátomé lett. Hogy stílszerű legyek a minden tévéből folyó főzős műsorokhoz, amiknek semmi köze ehhez az egészhez: a tegnapi estére, Paul Gilbertnek 10 pontot adok…