A huszonhármas szám

Hétvégén volt az a nap számomra ami után mindig elgondolkodik az ember, hogy baszki megint eltelt egy év. Nálam ez nem holmi “baszki de öreg vagyok” dolog, csak úgy furcsa belegondolni, hogy halad az idő. Furcsa azt látni, hogy már vannak jogilag felnőtt emberek, akiknek a születési dátumuk úgy kezdődik hogy 199. Furcsa azt látni, hogy aki nemrég még matchboxokkal játszogatott, annak lassan már a szakálla kezd sarjadzani. Mellékvágányon megemlíteném, hogy én meg persze még mindig meg tudom számolni két kezemen, hogy hány szál szakállal áldott meg a tervezőm. De az a pár szál legalább jó erős és hosszú. Egyszer majd átveszik a hatalmat és körszakállat növesztenek arcomnak peremén, és akkor beváltom ígéretemet, miszerint levágom kopaszra a fejem. És nem csak photoshopban.

Hétvégén meghívtam vala családom egyik felét hozzánk vacsorára és nekiálltam főzni. Na most ott kezdődik, hogy sose főztem 4-nél több emberre. Ott folytatódik, hogy sose csináltam még fajitas-t, de most azt akartam és punktum. Fentiekből következik, hogy a leghalványabb libafingnyi lövésem sem volt arról, hogy mekkora mennyiségekkel operáljak. Végül realizálódott, hogy egy normál méretű serpenyőben 2 kiló csirkét 5 kaliforniai paprikát és 2 hagymát nem tudok elkészíteni. Végül ez az univerzumot is megrengető probléma hegy megoldódott és végül sikerült megcsinálnom a vacsorát, mert én ügyes kisfiú vagyok. A guacamole is finom lett, meg Babóm csinált padlizsánkrémet és ezt a sok mindent gyökkettő-mínusz-eulerféleszám másodperc alatt bepusztítottuk. Persze aki ért egy kicsit a matematikához, az könnyen beláthatja, hogy ez a jelenlegi fizikai ismereteink szerint kivitelezhetetlen, hiszen hamarabb meg kellett volna ennünk mint még mielőtt kész lett volna. De ez is meg lesz oldva, mert már dolgozom a fizika kitágításán. Vagy nem.

Csütörtökön meg indulunk Erdélybe, Bihar megyébe vad-kempingezni páran. Minden reményemet belefektettem abbéli hitembe, hogy nem fog megenni a Macilaci. Ha esetleg mégis, akkor az mp3 lejátszómat az Indiai árvákra hagyományozom…