Tomorrow comes

Juj, olyan izgatott vagyok, mindjárt összepisilem a kis bugyikámat. Najó talán mégsem. De csak mert nincs bugyikám. Viszont holnap lesz “A” koncert. És én már tűkön ülök. Nem szó szerint, nem vagyok fakír. Ennek örömére csak úgy írok. Nem tudom még mit. Mondjuk azt, hogy múlt szombaton flekkeneztünk az erdőben páran, én jól bebaszcsiztam és hazafelé egész Kápmegyert teleüvöltöztem. Utána meg a Dózsa György úton rohangáltam össze vissza. Haj, régi szép idők. Mikor még a Pillangó kocsma előtt öntudatlanul szeretkeztem egy fával, miközben valaki egy L alakú fémtárgyat fogott a fejemhez, amin csak röhögtem és csak azért emlékszem rá mert le vagyok fényképezve. Azok volt az idők. Most csak az eső esik. Ez nem idő. Álmos vagyok. Valaki felvetette szombaton, hogy miután hazaértem írjak blogot, mert az biztos tök vicces lett volna. Hát…ez valahogy kiment a fejemből. Remélem nem mossa el az eső a koncertet, vizesen csápolni nem olyan fun. Mostanában nincs kedvem írni….ez is csak olyan “kényszer” bejegyzés. Hogy úgy nem jut eszembe de kéne. Lehet, hogy full szar amit írok, de legalább elfoglalom magam a reggeli zsibbadásban. Evvan. Meg a kockásterítő-csibész.