Jégre tettem magam

Februárban még nem volt bejegyzés, de ezen most változtatunk eme írásommal, ami persze egyenlőre összesen arról szól, hogy ez az első februári bejegyzés, mely némiképp önreflexió gyanújára adhatna okot, ha nem lenne ez a mondat ilyen rohadtul hosszú, aminek persze semmi köze az előző okfejtésemhez.

Mostanában néha meglátogatom a Szusza Ferenc Stadiont sportolási szándékból. Persze nem focizni szoktam mert az távol áll tőlem, akármennyire is nem férfihoz méltó eme szubjektív értékítélet. Korcsolyázni járok újabban és ehhez pont megfelelő az a két óra amit hétvégenként biztosítanak az újpesti sportkomplexumban. Annyira megkedveltem mostanában ezt a mozgásformát, hogy septiben vettem is egy korit, ne kelljen már a lábgombákat tenyésztenem önnön bőrfelületemen és zoknihasadékaimban. Persze kényelmi szempontok is közre játszottak, hogy kiadjak sok-sok ezer forintot egy ilyen sporteszközre. Egyébként nagyon meg vagyok elégedve a Nike N-Dorfin névre hallgató, úgynevezett puhacipős korcsolyával, ezzel ni:

Nike N-Dorfin férfi hoki korcsolya

Amúgy nem értem miért hívják puhacipősnek, mert szövet borítás alatt ugyanolyan viszonylag merev és kemény műanyag váz található, mint a rendes hokikoriknál. Ami persze jó, mert néhány palánknak csapódásból elkövetett lábujjtörést megakadályozott már. Lassan megtanulok fékezni is és akkor nem lesz halálfélelmem. Persze nem a saját halálomtól félek, hanem attól hogy megölök valakit. Mondjuk átmegyek egy elesett gyerek kezén, levágom az ujjait, ettől meijedve hanyatt esem és egy pont arra suhanó kislánynak elvágja a torkát a penge. Szerintem ez tök reális félelem. (NOT) A két órás szórakozás egyik legjobb része amúgy a forraltbor, akármennyire is proli dolog:)