Ölveti Blues Band

Széles skálán mozgó, már már tökéletesen eklektikus zenei ízlésemnek köszönhető, amúgy is nagy terjedelmű kedvelt együtteseimből álló repertoárom bővítgetése közben akadtam rá egy kevéssé ismert, magyar gyöngyszemre, egy csiszolatlan rekedtes gyémántra, mely az Ölveti Blues Band nevet viseli. Mellesleg sikerült az eddigi talán leghosszabb mondatomat megalkotnom a bevezetéssel és ezúton is büszke vagyok magamra, amiért ezt ilyen szerényen meg-önreflektáltam a jelenlegi mondat megírása ürügyén. Tekintve, hogy a magyar lakosság nagy része már a harmadik vessző után elvesztette okfejtésem lényegi mivoltát, folytatom a blues zene magyarországi népszerűsítésének gerilla kampányát.

Az ÖBB nem csak nevének kétharmad részével hajaz a méltán elismert és nagy népszerűségnek örvendő HBB-nek (azaz a Hobo Blues Band-nek, a tudatlanok kedvéért), hanem az énekes-névadó Ölveti László köszörű repesztő hangja is kissé emlékeztet a király, Deák Bill Gyula orgánumára. Örülök, hogy az internet adta lehetőségekkel a kisebb együttesek művészete és mondanivalója is eljuthat bárkihez, aki távolabb akar látni (és hallani) Jessica Simpsonon, Britney Spearsen és a többi szintetizátor hangú álszűz ribancon. Félreértés ne essék, én becsülöm és tisztelem őket, csak a zenéjük szar. Ennyi. Persze ez szubjektív, de mivel ez az én blogom így itt ebben a kicsiny elektronikus világban Britney pici zenéje egy fossal megrakott villanytraktor.

Visszakanyarodva az ÖBB-hez, még csak annyit szeretnék elmondani végszóul, mintegy epilógusként, hogy sok sikert kívánok és gratulálok eddigi zenéjükhöz innen a távolból, mert hiszen egy a kétszáz csillióhoz az esélye hogy ezt most – vagy bármikor – olvassák. Aki pedig nem hiszi járjon utána: