Fekete hajfesték

Tegnap elugrottam boltba, meg dokihoz hogy Szandinak elhozzak egy receptet. Ehhez a művelethez villamosoznom kellett, ami meglehetősen köznapi, unalmas, mindennapos. Viszont napközben általában dolgozom, így ilyenkor mégsem annyira megszokott, hogy a villamoson csüngök. Három óra körül járt az idő, ilyen tájt szoktak a kis suhancok hazafelé tartani az oktatási intézményekből

Állok a megállóba (szinte tök üres volt), amikor valami eszeveszett magas frekvencián történő társalgásnak látszó hang ütötte meg a fülemet. Két korom fekete hajú ribi közeledett a megálló felé. Én pont a járdasziget közepénél álltam, azok meg addig gyalogoltak amíg megálltak pont mellettem, de annyira közel, mintha én is hozzájuk tartoznék. Biztos akartak valamit, de nem csábít a sötét oldal, így egy kissé arrébb húzódtam, de még így is jól hallottam miről beszélnek:

– Úúúú képzeld tavaly csak egy tárgyból buktattak meg, olyan szupcsi volt
– Tényleg? Én akkor is kettőből buktam, te olyan okos vagy!
– De képzeld csajszi, a dircsibácsi azt hitte, hogy kémiából is megbukcsiztam
– Miért?
– Hát mentem a pótvizsgára és láttam, hogy kémia mellett is ott van a nevem.
– És mit csináltál?
– Hát bementem a dircsihez és mondtam, neki hogy kémiából kettest kaptam
– És mit szólt?
– Hát hogy biztos elnézte valaki, és majd kijavítják
– Úúúú, te olyan ügyi vagy, meg okos, úgy irigyellek!

Jó bevallom, annyira nem volt kirívó a beszélgetés, nap mint nap hallani valószínűleg ilyet délutánonként, de azért elszomorító hogy manapság azon versenyeznek, hogy ki hány tárgyból bukott. Valószínűsítem, hogy a hajszínük nem a sajátjuk volt, bár ne legyünk előítéletesek.