Sikító roma nők és prostituáltak

Pár hónapja sikerült egy hetedik kerületi albérlet falai közé keverednünk, így rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Az ember nem is hinné micsoda élet folyik a város elhagyatott kis utcáiban este tíz óra után. Az első ott töltött éjszakánkon cirka 3 és 4 óra között arra ébredtem, hogy valaki valamit nagyon élvez. Há mondom nehogy már kimaradjak valamiből, óvatosan felhúztam a redőnyt. A hangok eredetét illetően nem sokat tévedtem. Egy francia rendszámos fehér “pözsó” parkolt pont az ablakunk alatt (földszinti a lakás). Ablak lehúzva, és a manus kitartóan dolgozik, egy kislányon, aki minden bizonnyal nem a pasi dumájától dobta szét a lábát. Egy ideig elmerengve néztem őket, aztán mikor már 20 perce nem történt semmi érdekes – a csaj megállás nélkül nyögdécselt milliherz-re pontosan ugyanazon a hangszínen – úgy gondoltam inkább visszafekszem a nem pénzért vásárolt barátnőm mellé és alszom pár órácskát. Ebbéli elhatározásom meghiúsult, lévén a pasi még vagy 1 órán keresztül nem tudott elélvezni, én meg hallgathattam a ribanc visongását dolby-surroundban.

Következő éjszaka sem volt eseményszegényebb.  Kettő óra tájt a következő velőtrázó sikoly ébresztett: “Bééééla normális vagy? Megölöd! Úristen hívjanak mentőőőőőőt.” Az üvöltés akcentusából ítélve, a hang gazdája egy roma származású nő lehetett. Nekem tényleg semmi bajom a romákkal, de miért kell mindig mindenhol üvöltözni? Nem ragoznám tovább az éjszakákat, ez így folytatódik azóta is éjről éjre….Gúd nájt felösz!