Keblek

Hogy miért is szeretjük beledörgölni mi férfiak, a fejünket két női mell közé? A válaszon még szerintem nem sokan gondolkoztak, pedig az állítás mindenképpen igaz, ha a nagy átlagot tekintjük. Többféle megközelítésben is igazolható a hipotézis helyessége.

Pusztán érzékszerveinkből kiindulva gondoljunk csak bele… a mell, a cici, a keblek, már a neve is kellemesen sejtelmes, könnyeden erotikus, érzékien rávezet minket a női test puhaságának hegycsúcsaira. Ahogy arcunk bőre érintkezik a bársonyos domboldalak finom felületével, mint virágszirmokból préselt selymes folyadék úgy remegnek meg Éva leszármazottainak gömbölyded ormai. A völgyben orrunk szorgosan szedegeti a sokmillió apró illat cseppet, amelytől elönti lelkünket a mámoros köd, miközben a hegycsúcsok tetején, mint két jelzőharang finoman ingerli arcunk bőrét a mellek bimbója. Talán ezért szeretjük.
De lehet hogy azért mert még mindig gyermekek vagyunk és tudat alatt csecsemő mivoltunkba térünk vissza, amikor még szabadon csöcsörészhettünk bárkit akár az utcán is, nem vágtak pofon visszakézből, csak megjegyezték hogy “de édes, biztos éhes”. A legegyszerűbb indok persze az, hogy többnyire feláll tőle a fütyikénk és ha nem egy utcai járókelő  keblei közé dugva történt mindez többnyire még szex is lehet belőle.

Ha sikerül végre felébrednem, illetve kialudnom magamat, akkor szót ejtünk még azokról a fránya prostituáltakról is, akik miatt nem tudok aludni. Nem kell kombinálni…