Hétvégék

Két hétvégén is már csak az árnyékom tapos, ahogy magam mögött hagyom őket a múlt végeláthatatlan országútján. Az egyik amit a múlt ködfelhője már jócskán elemésztett két hete volt. Páran lementünk Balatonakarattyára, hogy egy jót kempinggezzünk meg fürödjünk, meg horgásszunk. Valaki jólérezte magát, valaki nem. Így szokott ez lenni. Na de ne is ragadjunk le egy témánál, hisz volt egy múlt hétvége is ami tegnap ért véget.

Csütörtök este mentünk le Babócámmal Hevesre, hogy a nagyszüleinél eltöltsünk pár napot. Pénteken célbalövöldöztünk egy eredeti M-16-ossal amit átalakítottak air-softra. Lelőttem egy csigát kb 10 méterről vele. Najó nem elsőre, kb a negyedik lövés találta telibe a páncélját. Szegény, úgy sajnáltam. Este pedig megnéztük a Spangol című Adam Sandler vígjátékot (bővebben később). Másnap reggel egy korai kelés után kiautóztunk Kiskörére, hogy fogjunk halat. Itt említeném meg, hogy kissé feledékeny vagyok.

Már megvettem a napijegyet, vettem csalit, már megtaláltuk az ideális helyet, már kipakoltunk mindent, amikor….”hol picsában van a horgászládám?” Na egy telefon, meg mégegy és kiderül, hogy pesten. Ajvé. Na ha már a jegyet megvettem, akkor uccu neki vissza a horgászboltba és vettem gyorsan pár horgot, ólmokat, meg satöbbit és go back to víz. Végül kibaszott szúrós törpeharcsákon kívül semmit nem fogtam, de legalább jól leégtem.

Vasárnap a délelőtti pihi és Jóbarátok nézés után, este egy gyors kocsitutat követően behuppantunk a Pólusmozi (ami még mindig szar) székeibe és megtekintettük a Zohan című filmet (erről is bővebben később). Még hazavittem Szandimat Gombára, aztán egy fájdalmas búcsút követően hazajöttem. Minden hétvégén rájövök, hogy mennyire szeretem Őt és hogy sosese akarom elveszíteni. Utálom a hétköznapokat.