So sad!

December óta nem bírok kilábalni a betegségből. Már vagy 6 különböző orvos látott és még egyik sem mondta meg konkrétan mi a bajom. Holnap megyek vérvételre, remélem mostmár mondanak valami közelebbit. Ettől az egész hacacárétól idegileg is teljesen kivagyok. Olyan érzékeny lettem, mint egy ötéves kislány. A legapróbb hülyeségektől és képes könnybelábadni a szemem és szokszor tök érthetetlenül törnek rám ilyen depi rohamok. A mandulám meg megint be van gyulladva, így lehet hogy mégiscsak ki kell venni, amit már egyszer megcáfoltak. Mostmár úgy vagyok vele, hogy leszarom vegyék, csak legyen már vége. Jelenleg nem tudok enni, mert hányok, és rosszul leszek a kajától. Az egyetlen és legnagyobb dolog ami tartja bennem a lelket, hogy olyan barátnőm van akinél jobbat nem is tudnék elképzelni, hisz még ilyen állapotomban is mellettem van és érezteti, hogy mennyire szeret. Tudom, hogy ezek tulajdnoképpen a legmélyebb magán érzéseim és hogy ezt normális ember nem tenné közre, de jól esett leírni…