Apróbb kimaradás

Újra fellépek az internet adta színpadra és megragadom az alkalmat hogy kicsit beszéljek önmagamról, de csak azért mert egyébként sosem szoktam, még véletlenül sem. Ennek az az oka, hogy nincsen fejlett egóm, ezt mindenki tudja. Olyan visszahúzódó vagyok mint Csabush barátom. Ezt egy picológus(nak készülő) tanonc mondta neki. Bizony.

Voltam beteg. Tüszős mandulagyulladás – pipa. Influenza – pipa. Gyógyszerallergia – pipa. Gyomorrontás – pipa. De azért karácsony is volt. Bár nem volt meg a karácsonyi hangulatom, lévén szenteste még fulldokoltam rendesen a köhögéstől, de Babóm is meglátogatott, ami sokat dobott a hangulatomon és az állapotomon, aztán meg 26-án ide is költözött egy kis időre. Szóval most épp itt van, csak fürdik. Karácsonyra kaptam sok szép ruhát. Például egy rózsaszín zoknit lila pöttyökkel, amit én külön kértem anyámtól, hogy azt mindenképpen vegyen!

Ezenkívül még kaptam egy rakás nyakkendőt, inget, nyakkendőtűt, életmentő csomagot (pénz+gumi), színházjegyet meg satöbbit. Kaptam kölcsönbe egy marha jó öltönyt is. Persze nem mondtam el vagy tízszer hogy “kurva jó ez az öltöny”, miközben utaztunk.

Megnéztük az Operett színházban csütörtökön a Rómeó és Júliát, ami egy nagyon jó musical volt. Egy kicsit meglepődhettek azok a nézők akik a kis unokájukat hozták el színházba mert a darab nyelvezete eléggé szlenges volt és a “Rómeó épp betömi a lukat”, “Kiereszti a gőzt” kifejezések kinetikai bemutatása nem biztos, hogy 6-7 éves gyerekeknek előnyös. A szilveszter még függőben, mert nincs hova menni. Illetve van, de mi valami kisebb baráti társasági összeruccanást szeretnénk. Na mindegy. Ennyi volt a mese mára, zárul Miki mókatára. B.U.É.K.