Találjunk ki valamit alvás helyett!

Mint oly sokakat engem is elfogott ma valahogy a téli depresszió csírája. Pedig jól telt a hétvégém, leszámítva azt az elhanyagolható tényt, hogy tulajdonképpen semmi hasznosat nem csináltam. Két melóm lévén pedig lenne tennivalóm bőven, nem is beszélve az iskoláról. Talán ez az ami a leginkább nyomja az agyam. Hogy egyrészt melóznom kell hétköznap napközben, mert kell a biztos kereset, közben esténként is melózom, illetve tanulok egy másik szakmát, mert kell egy jó anyagi háttér és ez a megfelelő lehetőség. Mindezekkel párhuzamosan egyetemre járok ugyebár, ami szintén több odafigyelést igényelne mint amit szánok rá, de ha teljes maradék erőmmel (és időmmel) az egyetemre koncentrálok, akkor nincs magánéletem és depis leszek és nem fogok tudni koncentrálni egyikre se a három közül. A másik lehetőség hogy valamelyiket elhanyagolom a három közül, de mivel mindegyik függ egymástól, így inkább valami olyan megoldás kéne, hogy valaki feltalálja, hogy lehet alvás nélkül is kipihentnek maradni. Mert az alvás az egy kényszer cselekvés. Egy olyan dolog ami még biológiailag nem helyettesíthető valamilyen másik, kevesebb időt igénylő cselekvéssel. Pedig ha belegondolunk hogy életünk legalább 1/3-adát alvással töltjük, azért az félelmetes.

Hogy valamilyen tényszerű jelenidejű általános közléssel is éljek eme bejegyzésben elmondanám, hogy voltam színházban vasárnap Babómmal és ismét megtekintettem a Macskafogó című rajzfilmátiratot, aminek nagyjából szinte semmi köze nincs az eredetihez, de mégis nagyszerű adaptáció. Tegnap pediglen megtekintettünk két filmet: Bazi nagy film, Kalandférgek. Előbbiről majd írok egy kimerítő véleményt/elemzést, mert mély nyomot hagyott bennem. Este meg elmentünk pár barátunkkal a Rudolf Borozó nevű szórakozóhely szerű valamibe, hogy jólérezzük magunkat. Hát túl jól sikerült azt hiszem, köszönhetően a 99Ft-os kevert elnevezésű, egyesek szerint gabifogkrém, mások szerint rágó ízű folyékony halmazállapotú alkoholos izének.

Jövő héten amellett, hogy megyünk túrázni és rávetem magam a tanulnivalóra, pusztán azért, mert a téli ünnepeket annyira nincs kedvem tanulással tölteni, hogy arra nincsen szó, sem több szóból álló kifejezés….