Szabadnap

Szabadnap. Sokan úgy értelmezik ezt a szót, mintha egyenértékű lenne egy egy napos szabadsággal. Pedig nem! A szabadnapon az ember a saját apró cseprő ügyeit intézheti el, amit munkaidő után nem tehetne meg egyébként.

Szerdán elmentem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, hogy kiváltsak magamnak végre egy tajkártyát. 2200 Ft-ot kérnek el egy nyavajás papírfecniért. Hihetetlen. Ing, zakó, aktatáska. “Maga még tanuló igaz?” Miért nem nézi ki belőlem senki, hogy dolgozom?

Következő megálló: Corvinus Egyetem.  Beíratkozás.  160 000 Ft tandíj. Pipa.  Tankönyvek 6800 Ft-ért.  Ez csak a makroökonómia.  Hurrá.  Gyerünk tovább. Pólus Center. DVD bolt.  Brókerarcok? Nincs! Akkóóóór, az Álom Tudománya? Az meg mi?. Hurrá. Media Markt. Same question. Nincs. Ollé. Ki hitte volna? Ennyi.

Pólus után még bementem a Temetőbe, hogy vigyek virágot nagyapám sírjára (egy éve halt meg), majd hazakormányoztam porhüvelyemet. Otthon még egy gyors kaja és mehettem is tovább szakmai meetingre, és végül este 10-re haza is értem. Ez volt egy szabadnap. Fasza mi?