Lökd a ritmust

Egyetlen film volt eddig ebben az évben, ami valamiért különlegesnek tűnt nekem, mégsem vetítik a hazai mozikban. Ez pedig az amerikai szerte igen népszerű Stomp the yard. A magyar címet egy nem hivatalos letöltő oldalról lestem le, de nem biztos, hogy ez a hivatalos cím is. A film alapvetően etnikumi alkotás, a színészek, a rendező és a stáb nagy része is fekete. Az egész történet tulajdonképpen az ő kultúrájukra épül, a break táncra. Suhanc gyerekek egyszerű, mégis hatásos beatekre nyomják a maguk egyedi stílusát egymás ellen, szemtől szembe. Az egyik ilyen alvilági versenyen kaszáló srác elveszíti bátyját és, börtönbe kerül. Szabadulása után úgy dönt valóra váltja testvére álmát és egyetemre megy. Itt ismerkedik meg a break egy új változatával a stepping-el.

A történet nem kiemelkedő, sőt már már sablonos, de nem is ez a film erőssége. Van benne egy tipikus szerelmi szál, egy gondoskodó nagybácsi, egy gazdag ámde érzéketlen kemény gyerek és a jófiú, D.J.Williams. A táncos részek nagyon erőteljesre sikerültek, magával ragadja a nézőt a ritmus, köszönhetően többek között nagyszerű sountrackek-nek és annak, hogy tulajdonképpen színészek helyett igazi táncosok alakítják a főbb szerepeket. Nem vagyok teljesen tisztában a stepping műfajjal, de szerintem mondjuk nem ártott volna egy kis plusz zenei aláfestés a szteppelős részekhez.

Kivitelezéshez talán annyit tudok hozzáfűzni, hogy a házi felvétel jellegű kameramozgások szerintem kicsit idegesítőek, a vágások túl gyorsak, nem lehet rendesen látni sokszor a táncot teljes valójában, csak részleteket.  Persze így keményebbnek hatnak a versenyek, de kevesebb jön át a mozdulatokból. Egy aranyközéputas megoldás jobb lett volna. A színészi alakításokat nem érdemes jellemezni, hiszen nem színészekről van szó, nincs effektív színészi alakítás, ennyi mimikát körülbelül bárki el tud játszani, de ez egyáltalán nem ront a film értékén, sőt, talán épp hogy valóságosabbnak festi.

A film üzenet, hogy járj iskolába, tanulj és erősítsd a jellemed, melyet a vége-főcím előtt egy kis Martin Luther King idézet is megerősít bennünk. Egy kicsit olyan érzése van a nézőnek, hogy elsődlegesen feketéknek szól ez az alkotás, őket buzdítja arra, hogy álljanak ki az igazukért és ne hagyják hogy elnyomják őket. Azért nem árt, ha ezt etnikumtól függetlenül mindenki megjegyzi.