Hazaszeretet

Egy fórumtémával kapcsolatban elgondolkodtam valamin. A topic címe: “Te meghalnál-e a hazádért?”. Erre egyetlen rövid és tömör válaszom van: nem. A haza mint olyan, amit sokan szeretnek meg istenítenek egy nagyon relatív dolog. Soha nem értettem, hogy miért legyek arra büszke, hogy magyar vagyok. Tettem én bármit azért, hogy magyar legyek? Nem. Így hozta a sors. Ha német lennék, akkor arra kéne büszke lennem? Ez puszta véletlen, a véletlenekre meg minek legyek büszke? Mit kaptam én Magyarországtól? Mivel kaptam én többet, mint mondjuk egy német Németországtól? Semmivel. Sőt. Legyek büszke arra, hogy egy olyan nép tagja vagyok, amelynek a lakossága képtelen szocializáltan viselkedni, hogy nem tudnak közlekedni, hogy aki egy kis hatalomhoz jut az szó szerint szétbassza a kisemberek megélhetését? Erre legyek büszke? És ezeknek az embereknek a seggéért haljak meg? Én őszintén bevallom, hogy ha háború lenne és egy ország megtámadná kis hazánkat. Én fognám magam és húznék a picsába olyan helyre, ahol nyugi van. Lehet hogy gyáva vagyok. De az is lehet hogy csak szeretek élni és realistaként tudom, hogy Magyarországnak semmi (de abszolút semmi) esélye nincs egyik országgal szemben sem. Kivéve talán az ilyen Elefántcsontpart féle kis pöcegödröket. Sajnálom, ha ezzel most valakinek beletiportam a lelkivilágába, én így látom ezt a kérdést és kész. Lehet megkövezni.