Véres kezek

Elmerengesz azon vajon képes vagy-e rá? Tudod, hogy a fizika törvényei mindenkire hatnak és ez alól te sem vonhatod ki magad, mint holmi kivülálló. Csak álltam a hatalmas üvegtábla előtt arra várva, hogy valaki megfogja a másik végét és dinamikus mozgásának segítségével ketten beemeljük leendő tárolóhelyére. Eljött a pillanat. Csupasz kezem tapadókorongként simult a vaskos üvegtábla szélére. Ám valami közbeszólt. Pillangó hatás. A tapadás megszünt és a félmázsás üvegtömeg végigcsúszott izzadó tenyerem bőrredői között. Ekkor csapott belém a felismerés, akár egy égi jel. Vér. Életem folyadékja sűrű patakokban csorgott végig a hideg, átlátszó felületen. Törött volt. A szilánkok mint megannyi gilette penge szántották végig tenyeremet és ujjaim felületét, hogy ördögi aljassággal szétroncsolják azt. Szerencsére tervük kudarcba fulladt és én megmenekültem, néhány karcolással és vágással. Véres kezem zsebkendőbe tekerve kezdtem el eme sorokat írni, de a sors ismét közbeszólt. A nagy zöld ajtó mögötti nagy fehér ember újabb küldetést bízott rám, így félbe szakadt gondolataim monitorra vetése.

Tegnap közel kerültem ahhoz a katarzishoz, hogy egy hatalmas üvöltés közepette valamit szétverjek a véres kezemmel. Egyszerűen hihetetlen milyen szar volt a hétfőm. Egész nap güriztem, aztán lebasztak hogy kupit hagytunk, pedig nem is. Utána elvágtam a kezem, majd a főnököm is baszogatott, végül otthon arra értem haza, hogy a kutya végigfosta az előszobát. Éljenek a hétkezdések, mert övék a poklok országa!