Csömör

Betegnek érzem magam. Folyamatosan fáj a torkom, gyenge vagyok és a szemem is vörös és olyan mintha ki lenne száradva. Ilyen állapotban szakítottam tegnap félbe tanulószertartásomat, hogy találkozhassak azzal a teremtéssel ki mellett sikerült mindezt elfelejtenem – a tanulást, a melót, a betegséget. Hintáztunk egyet játszótéren, kipróbáltam egy rugós játékmotort. Egy kicsit újra szabadon engedhettem magam, újra kitörhetett belőlem a gyermek. Este megnéztük a Karib tenger kalózai című vígjátéksorozat utolsó – de korántsem legutolsó – epizódját. Nem részletezném a vélményem, annak ellenére nem hogy már rég volt itt filmkritika. Kritikai szempontból legyen elég annyi, hogy nem a poénokon röhögtem hanem a filmen. Sírtam, annyira idétlen volt az egész. Bevallom volt egy két jó jelenet meg poén, de…áhh hagyjuk. Szerencsére volt valaki aki tartotta bennem a lelket és így sikerült végignéznem.

Vizsgaidőszak. Ki az aki ezt kitalálta? Össze kéne kötni azzal aki a hétfőket szülte meg agyában és Taigetosz pozitívnak nyilvánítva az ősi hagyományokra bízni további sorsukat. Apu őrült dühe vagyok…szuszáh.