Egy ma reggel

Éljen a reggel, éljen a másnap
Érzem a fejem, nem kívánom másnak.
Az agysejtek idebenn sírgödröt ásnak
Alkoholt soha többet nem tekintek társnak…

Üdvözlök mindenkit a napfényes sárga-kék Budapest városából, innen a huszadik celsius fokról! Élhetnék a Tigris együttes szavaival, de nem teszem, mert bár valóban jó az idő rohadtul fáj a fejem és így nem tudok örvendeni a természet alkotta csodáknak, amilyen a napfény is. Tegnap többen megfogadták – beleértve engem is – hogy soha többet nem isznak alkoholt…de ez is olyan mint pára…átlátszó és hamar eltünik. Najó ez szar hasonlat volt, de nem tudtam jobbat, ez van. A bejegyzés elején közzétett versnek nem nevezhető képződményt meg kéretik fikázni, mert valóban szar, megint csak azt tudom mondani, hogy ez van.

Tegnap egy kiadósat ebédeltem mostoha bratyóm éttermében, aztán átsuhantam az Örs vezér térre, hogy utána megtekinthessek egy fergeteges Divízió 2-es Amerikai Football mérkőzést, ahol sok ismerősöm játszik. Az eredmény North Pest Vipers 32  –  14  Zala Predators. Szép volt fiúk, csak így tovább és irány a Divízió 1, aztán pedig az osztrák első osztály!

A meccs után még elvillamosoztunk kissé bódult állapotban Forestba, ahol megmutathattam csocsó tudományom, ami körülbelül valahol a nulla és a mínusz húszmillió között van, bár gyanítom nem a nullához közelebb. Szerencsére nem csak én vagyok csocsóanalfabéta, így jól elszórakoztunk. Utána ismét a B-City Pub következett aztán hazajöttem. Ez volt életem egy kis darabkájának története. Most pedig indulok lassacskán Piliscsabára, hogy kitakarítsam a sátort, mert megyünk sátorozni Gárdonyba pünkösdkor és aki akar jönni az jöhet, csak szóljon! Tényleg bárki jöhet! Eskü. Nem hazudok…