Depresszív fáradtságérzet…vagy mi

Már 2 napja minél többet alszom, annál álmosabb leszek. Tegnap csak délután 3 körül kezdtem érezni, hogy bele fogok aludni a kormányba és jelentéktelen kis vértócsává transzformálódom az Üllői út kopár aszfaltján. Ma már most nem bírom megtartani több tonnásnak érződő szemhéjaimat. Egyre több a meló itt benn, ezáltal még fáradtabb leszek. Mondhatnám úgy is, hogy életem mintegy ördögi kör, magába záródik, végül eltűnik a semmiben, és mint egy lelketlen élőhalott fogok csoszogni egyik faltól a másikig, amíg széjjel nem hullik földi porhüvelyem. Közben elérkezett a vizsgaidőszak is lassacskán, így tanulnom se ártana, de közben mindenki szeretné, ha elmennék vele valahova és már nagyon rosszul esik nemet mondani, pedig muszáj. Félek nem tudok eleget tenni minden elvárásnak mint barát. Közben úgy érzem, hogy sokan már nem is úgy tekintenek rám mint eddig, persze ez megint lehet, hogy csak egy újabb túlreagálása a dolgoknak. Vannak olyanok is akiket én értékeltem túl valószínűleg, sokszor megesett már. Mikor megbízol emberekben, úgy érzed ők is mindent megtennének érted, így te is megteszel, majd végül egy óvatlan pillanatban rájössz, hogy már hónapok óta pofára estél és a saját véreddel szennyezett porban fetrengesz. Bár lehet én is csak túl fáradt vagyok és beképzelek mindenfélét. De mi van ha nem? Nyomasztó a lelki állapotom jelenleg. Egyetlen dolog éltet , hogy újra összejöttem Valakivel, és talán Ő lesz az akivel újra boldog lehetek és nem kell ilyen faszságokon rágódnom, mint amiket fentebb leírtam. Remélem azért az a két ember is, akiket igaz barátomnak tartok, ők sem hagynak cserben.