Cellux, emó, miegymás

A mai nap felét egy csodajárgányban töltöttem. Voltam (ismét) ELMŰ-nél ügy-intézni, ahol csodák-csodája hosszabb volt az ügyintézés mint a sorban állás. Na persze nem azért mert keveset kellett sorban állnom, hanem mert két és fél óra alatt sikerült egy szerződést módosítani. Ezek után eldzsaltam a Lurdy házhoz, majd visszafelé Meki, aztán Havas utca. Milyen jó lenne ilyenkor egy GPS ami mutatja, hogy melyik utca egyirányú, mert noha tudom merre akarok menni, ha a táblák nem engedik, akkor hiába van meg a szándék, az sajnos kevés. Mire a Rákóczi-ról sikerült lekanyarodnom a Belgrád rakpartra dél felé, addigra már megkerültem egyszer a Rudas fürdőt is (mert rá kellett, jönnöm, hogy hamarabb kellett volna elfordulnom és így átmentem a hídon), aztán tettem még két kört a Kígyó utcában is, de végül célba értem.

Parkoló. Centrum. Parkolóőr. No apró. Tiszta? Ok, akkor váltsunk. Sehol senki. Hoppá egy srác PSP-vel a kezében (23 év körüli). Odatipegek hozzá, és kezdeném a sablon dumát:

– Hali, ne haragudj, tudnál vál….

Idáig jutottam, mert a srác lehajtotta a fejét és elfutott. Gondoltam magamban, mi a fasz, ilyen ijesztő vagyok? Lehet kócos volt a hajam. De az is lehet, hogy csak emós volt és fél a világtól, mert az mindig csak bántja a csúnya kis emósokat. Remélem egyszer úgy összebántja őket, hogy megmurdelnek, a retkek. Na mindegy ez már más téma. Végül sikerült egy vegyesboltban váltanom, és még jegyet is vettem mielőtt a szemfüles parkolóőr bepötyögte volna a rendszámomat abba az ördögi masinába. Még ingyen celluxot is sikerült szereznem egy aranyos könyvesboltostól, mert  azt elfelejtettem magammal hozni. Persze minek is vittem volna, végül is csak hirdetményt kellett ragasztanom egy házba, hogy figyelmeztessük a lakókat, hogy ott dolgozni fogunk. Mondjuk ettől még nem tudnak rá felkészülni, mert az egész belső udvar le lesz betonozva és hiába tudják előre, attól még ott nem lehet majd közlekedni. This is the end, my friend…