Nothing

Jelentem átvészeltem a marketing vizsga nyújtotta izgalmakat. Sikeresen vagy sem, az majd egyszer csak kiderül, bizony. Ha meg nem derül ki, akkor így jártam. Najó bevallom nem akarok így járni, mert az nekem nem jó. Mégpedig nagyon nem. Miért? Csak mert hangyapete.

A kellemes egyetemi élet-töredék után egy fantasztikus metróutazás után – mely előtt, után és közben kifejetettem véleményemet sokminden-féle témáról különböző embereknek – hazaértem és úgy ítéltem fizikai állapotomat, hogy most menten aludnom kell. Le is feküdtem, aludtam, majd felkeltem. Még mindig úgy éreztem, hogy aludnom kell, de nem tettem. Helyette kiültem egy régi ismerőssel (bizony Zsolti, veled), és az egyik legjobb barátommal (igen, Attilka rólad van szó) sörözni a Hubay térre. Jó meleg volt, úgyhogy a napsütötte parkban dumáltunk Miller, Coronita és Heineken barátainkkal, majd kora este még elmásztunk biliárdozni is egy roppant elegáns “resztorant”-ba, amit persze én ajánlottam. Hát a szombatom kábé ennyi volt. Van. Lesz(i)…hihi.