Sensimilia

El sem lehet mondani hogy milyen felemelő érzés 1-1,5 óra súlyzózás, fekvőzés és húzódszkodás után lezuhanyozni, meginni egy jéghideg limonádét és leülni filmet nézni. Az egész tested olyan fáradt, hogy szinte érzed minden egyes molekulád jelentlétét és mégis nagyszerűen érzed magad. Ez jobb bármilyen drognál. Persze nem tudom, hogy a keménydrogoknál jobb-e, de azt valahogy nem is akarom tudni. És csak ülök a kényelmes fotelben – ami igazából csak egy szar gurolós szék – és bambulom a világító üveglapon cikázó képpontokból összerakott mozgó csodát. A hideg savanykás folyadék lassan bukfencezik lefelé torkom talaján, hogy aztán fokozatosan a semmibe vesszen és kövesse egy újabb korty. Aztán rájövök, hogy nem is figyelem már a történet fordulását és inkább kikapcsolom. Virtuális hifitornyomba beleinjektálok némi lassú, lazulós reggea zenét és figyelem ahogy a fejemben sensi hangja szól… in máj hááááuusz, deeerz ö pikcsörn on dö vóóll!