Egy hétvége margójára

Nem állítom, hogy nem szartam be, amikor realizálódott piciny fejecskémben az a tény, hogy benn felejtettem a fotómasinám memóriakártyáját a telepen. Felmerült bennem egy kósza gondolat, miszerint az már nincs is ott. Fortunának hála ebben nem volt igazam.

A szombati agymunka megpróbáltatásait kipihenve vasárnap pihentem egy kicsit a változatosság kedvéért. Előzetes terveimmel ellentétben nem mentem sehova, mert úgy ítéltem meg, hogy egyedül, fényképezőgép nélkül valahogy nem nagyon van kedvem sárban dagonyázni. Helyette ettem pogácsát, ittam Coronitát, néztem filmet és DC-ről 400 kb/sec-el töltöttem 2 órán keresztül mp3-akat. Azért az elég gizda.

Főnököm ma megint jókedvvel fogadott, azaz mindenbe amibe csak lehetett belekötött. Még abba is amibe nem. Lassan már olyan volt körülötte minden mint valami pulóver. Najó ez szar és nehezen érthető poén volt, de most ennyire telik sajnálom. Akinek nem tetszik nyaljon szúnyogpetét…