Csak csütörtök

Nem tudok mit tenni leírom nektek mi történt velem ma. Igaz nem lesz benne csűr-csavar, vagy ármányos hátbatámadás esetleg árulás vagy akasztás. Ez csak spontán egy napom dióhéjban, annyi ami minden nap történik velem.

Reggel fél hétkor elindulék vala munkába. Az irodában kellemes fanyar munka-illat. Átjárja testemet egy érzés, hogy ehhez semmi kedvem. Ez minden reggel így meg. Végiggondolom, hogy mennyivel szívesebben ülnék egy hegy tetején a napsütésben. De ez álom csupán. Egy-két villamos út és ismét itt vagyok az irodában. Közben már voltam diszpécser is. Majd ötkor írány a menedéket nyújtó galambdúc – a panel nyújtotta huszadik századi kényelem. A kulcsom persze a zárt ajtó mögött, de csavaros eszemmel sikerült túljutnom a lakatosok furmányos szerkezetén és bejutván otthonomba elláttam magam táplálékkal.

A tápanyag feltöltés után, át mentem volt barátnőmhöz egy karton Coronitával, hogy beszélgessünk csöppet, de hirtelen jött rossz hír vetett véget eme tevékenységnek. Így eljöttem és most itt ülök a technika egyik csodája előtt és nyomkodom ezeket a kosztól szürkés színű billentyűket…